Jobbra húzok megint…

Hiába mondanád, hogy ne jobbra menjek,
ha lábam arra visz, mit szívem követhet,
mert sosem hallgattam féltve intő szóra, 
pedig mindig óvott - talán jobb lett volna -,

ám a kíváncsiság, a vándorakarat
halomra döntötte a bástyafalakat,
de mögöttük mindig kitárult a világ,
ott a csendből hang lett, a szűkből pedig tág.

Sűrűn járt utakon csak kevés látható,
hisz a nádas mögül érdekesebb a tó
- még a madarak is szebben csiripeltek,
ha a csapásközti bogáncsosból lested -,

és a nap is úgy kel vidám kakasszóra,
dehogyis érdekli, mit mutat az óra,
szürkületkor lesz az estike illatos,
sehol sincs leírva, mit szabad, mi tilos,

esőre nő a fű, s a hold néha kerek
- olyan voltam mindig, mint egy fenegyerek -,
úgy indulok most is, hirtelen ötlettel,
csupán szívkövetve, oda is, hol nincs hely,

nem vár népünnepély, idegennek látnak,
hátat fordítok a népszerű világnak,
s míg a balkanyarban sokan sorakoznak,
jobbra húzok megint…

2013. augusztus 22.