Meglásd, lesz még...

Ma nem nyitotta rám szemét a nap,
szürkét hozott, nedves hideget,
a sétányon, a kopár fák alatt 
ködbeburkolt keddbe érkezett,

mert másznak most a téli hónapok
- meglásd, lesz még finom langymeleg,
és letörök egy lógó jégcsapot,
míg a fákra lombot képzelek,

harmatcseppet zsendülő levélre,
tó tükrében ringó felleget,
madárdalt a simogató szélbe,
s fűben ülő pitypangkelyheket,

ágak közé búgó vadgalambot
gyöngyvirágillatú reggelen,
hajnalpírba konduló harangot
- miközben a jéghárfát verem,

mert zsibbadnak a téldermedt terek,
hallgatnak a csukott ablakok, 
de, meglásd, lesz még finom langymeleg
- sóhajtom, és tovább ballagok…

2013. január 14.