Valahol létezik…

Valahol létezik... Talán csak titokban,
mégis benne rejlik a legszentebb világ,
ott, ahol senki sem járkálhat piszokban,
nem lökhet el sántát, nem védhet ostobát.

Tisztán fakad, hűsen. Forrásként buggyan szét
a távoli kék hegyek szűz hava alól,
táplálva a csermelyek éltető vizét,
patakká, folyókká duzzasztva valahol.

Aztán tenger nyeli. Háborogva úszik
a mélységbe feneklett ősi romokon,
és mintha nem adná, makacsul vajúdik
igékbe temetve, vergődve nyomoron.

De visszatalál még. Úgy támad a széllel,
hogy e hazug földön széthinti magvait,
bajnokként érkezik, s összefog a néppel…
Igazság a neve. Legyen hát! Holnap, itt.

2013. április 7.