Ahogy szeretem…

Szeretem azt a megfáradt kezed,
mert ujjaimba fonod hangtalan,
s a víztiszta, kamaszos szemed,
mi nekem csillog, s tőlem boldogan,

szeretem, ahogy átkúszik karod
a paplanon, hogy álmomat vigyázd,
mert úgy ölel át, ahogy akarom,
s hogy úgy alszol, mint a tej, mint a ház,

szeretem, mikor ezüst hajadon
opálként fürdik meg a délután,
hogy holdom vagy, és mosolyhajlatom,   
s szivárványt hozol langy eső után,
 
szeretem azt, hogy értem sóhajod,
és minden vágyam benned van jelen,
hogy élteted, és szűnni nem hagyod,
mert szereted azt, ahogy szeretem…

2014. május 12.