Nagy Ilona/pirospipacs: Megfesteném...

Megfesteném...

Megfesteném a halkuló fehéret
a megkopott, fekete zongorán,
és a nefelejcs-könnyekből a kéket,
hogy kevésbé fájjon a hajdanán…

Hogy újra úgy élj makacsul, merészen,
fényeset álmodva, nem alkuvón,
mert hajnalfény vár lépteidre készen
az utca túloldalán, koldulón.

Merd meglátni az ébredő narancsot,
remény zöldjébe fordult életet,
tücsköt is hallgass - ne csak a harangot -,
s találd meg jövő-csillagképedet…