Nagy Ilona/pirospipacs: Nyárbúcsú

Láttam ahogy indul, de még visszaint,
mosolyától pirosabb lett a pad,
vállán általvetett hosszú ujjú ing
jelezte felém, tovább nem marad.

Míg elsétált, a kitaposott nyomon 
sovány melegét húzta a gyepen,
és fülembe súgta, jön majd a rokon
- hogy bánatomból csöppnyit elvegyen.

Úgy ment, mint nincstelen, se zsák, se csomag,
körötte szelet dúdoltak a fák,
s fáradt nyomait csókolták az utak
ahogy múlttá lépett a semmin át.