Nagy Ilona/pirospipacs:  Emlékszel?

Mondd, emlékszel milyen az alkony,
hogy kúszott vízen s a hídon át,
s mint feküdt rá a túlsó parton
a föld zöldjére a tűzbrokát?
Lávát ölelt a víznek kékje,
felizzott minden mozdulatban,
mi meg csak néztük lopva, félve,
s szeretni vágytunk mozdulatlan. 

S az égperem izzó színétől
fojtott sóhajunk felmorajlott,
s mint kiknek szárny szakadt szívéből
úgy repültük végig a partot.
Merült a csend, lángolt az este,
opálfény úszott a fák fölött,
s ezüstje folyt a partkövekre  
míg kezed, kezembe költözött.