:
Nagy Ilona: Ahogy másnak…
Nekem nem úgy fájt, ahogy másnak.
Bennem csendbe fojtva elveszett,
s csak néha tört utat magának,
de akkor is némán megrekedt
azt est és a hajnalfény között
- a párnába fulladt hangokon -,
majd égig hasítva felszökött…
Már nem is emlékszem, nem tudom,
mert álmaimban ordítottam;
Hé, te ott! Hát m’ ért nem veszed el?
S továbbindultam megrogyottan
hisz tudtam, hogy senki sem felel.
Mint végigrepedt tartóoszlop
úgy feszültem neki a mának;
enyém az, amit reám osztott,
s nekem is úgy fájt, ahogy másnak.
(81 szó a szövegben) (280 olvasás)