trendi:
Közelítő vég

Kornyadt levél, halón sárguló zöld,
mintha sohasem termett volna e föld.
Tetszhalott csend zizeg az ágakon,
míg helyére fészkel a fájdalom,
elhagytam, mint az Úr
egyszülött fiát,
no, megöntözöm mégis
a difenbahiát.

***

békalencse:
Hajósból: dalnok

Lám mit is hord két keze közt a végzet,
tiszta hullám hangon, imígy ha zengek,
véget itt írnék e rövidke versnek:
szapphoi négyest.

***

Palócbá:
Figyelmezz!

Zsákomban, hej!
szűk a kenyérvég,
ám rímhez kell,
s ont e tenyér rég
mértékkel a  Zagyvaparton,
kolónba' se lész o' pardon!

***

pléhjer:
Éjszakai műszak

Borgőzös csendet törni,
míg imát nem kondulhat!
Keserű könnybe törli
rongy, a kézbeszorultat.

Fületlen a Hold,
ki hallaná panaszát.
Ah, befuccsolt ez a zord,
rossz hegesztő aparát!

***
Csibész:
A hollóasszony csőre

Leveszem kopott nagykabátom,
s míg kávét főzök szánom-bánom,
hogy letört a kitömött hollóm csőre,
míg leugrottam egy rumra, meg egy sörre.


(Vigyázat, lesz még!)