:
Jelzi tán, hogy árva földemen van út,
hogy vadak taposta vágaton megyek,
körbe vesznek éltetőn a nagy hegyek,
tiszta dér... a nyár, s a vak tavasz hazug!
Hol maradtak el szerelmeim: tudom.
Bennük áldozatra lelt a tűzözön,
szártalan magok, tovább nem öntözöm,
s vágyaim... nekik ma sincs bocsánatom.
Nap se kell. A láng, a hője elszeret,
küldje dévaj álmait felém, veszít,
bánom is, ha játszva, másra vet szemet.
Bárhová jutok, belül sosem hevít,
kőre hengerült parányi árny lehet,
mert a hó felett egy éjjel itt kering.
(77 szó a szövegben) (929 olvasás)