:
Mélysötéten túl, viharok zenéje,
égszilánkok fénye után elalszom,
átszüremlik rajtam a csend, a béke,
várom a hangod.
Álmokat suttogsz, ahogyan virágzik
és kihajt zárvány koponyám hevítve
víg tüzünknek lángja, mi úgy hiányzik
éjszemeimre.
Újra látok, lágy mosolyod kivárva,
dús borostyán ég, hajadon szitál a
végtelen szépség, a karod kitárja:
húz a világra.
Oh, te vagy régen, ki a múltba visz le,
s mit nem adsz már, elhiszem én merészen,
élni túl szép, halni kevés talán, de
részem egészen...
(78 szó a szövegben) (1118 olvasás)
