Magasra néz sötét szemem még,
mert nekem túl mély ez az ég,
s a messzeség dalát, ha hallom,
húzok krómba zárt utakon.

Nekem kevés, hogy élhetek rég,
több kell, minden kell, ami szép,
hiszen napom koromba fekszik,
míg éjem lángok vezetik.

Nem ég belém a hit, nem éget,
nincs isten, benzinbe veszett,
s maradt a kocsma verte fényben
még egy-két vers, más nemigen.

Párba rím,
rímbe pár,
ez maradt,
csak szavak,
csak szavak...

De néha csendre vált a szívem,
tollamra azt is kiteszem,
hogy el ne vétse az, kit illet,
volt egy szó, miben hihetett...