Mint két pillangónak a nász/
tánca, körbe-körbe sárga,
úgy volt bennünk is meg a vágy/
járta földutak varázsa.

S míg fényből volt rakva az ég/
héja, kergetett a léha,
hűsen részeg, nyárba alélt,
méla lepke... oh, te céda!

Ám most én és csak te vagyunk,
nincs szavunk a ritmusára,
nincs bűnünk, Kedves, se tanunk.

Szárnyaink szorosra zárva,
vesszünk hát! Vesszünk el az út
sárga, sárga hímporába...