Eduard elment potyázni,
s hogy bőrig, esőn pont ázni
ne kelljen, talált jó falat,
hol akadt némi jófalat.

Balhé lett, mert a wales-ebek,
az angoloknál walesebbek,
nekik tetszett a régi jó,
s kevésbé az új régió.

Edward király, a királya
a briteknek, aki rája-
mód lecsap a wales bárdokra,
rátapintva a bárd-okra,

hogy a verselés lázadás,
egyféle bűnös, láz-adás,
s míg a környék volt Sir-telen,
addig volt igazán sírtalan.

Ötszáz költőt hát lepirít,
szégyenről regél e pír itt,
mert kritikának az talán
sok a Parnassus asztalán...

S bár e végnek megörülne,
kissé mintha megőrülne,
átok súlyt rá, aki Végzet!
Bosszút állhat a kivégzett!

S hogy rontva  képlet ne essen,
fejét veszi - képletesen -,
a dalból készült alabárd,
és zúg a végszó, a" la bárd!