:
Egy poros úton, lassan,
a hegyen, még magasan,
de már lefelé tartva,
nem nézek rád...
kezem a kormányt fogja.
Csikkem a körmömre ég,
de olyan kék még itt az ég,
a fű a kocsit simítja,
marasztalná,
de csak megyünk, kanyarogva.
Szürke szemed befelé néz,
bőröd, mint a pergetett méz,
de én csak az utat figyelem,
ahogy lefelé visz a hegyen.
A poros úton, lassan,
elfogyott bennem halkan,
lágy szavaid dallama,
s minden remény,
mi tovább itt tartana.
Szürke szemed befelé néz,
bőröd, mint a pergetett méz,
mindjárt aszfaltot fog a kerék,
s véget érnek... az olcsó zenék.
(167 szó a szövegben) (979 olvasás)