Valamikor réges-régen,
Mátyás király idejében,
járt a főnök Kolozsváron,
mi jelenleg dáko várrom.

Rexünk törökverés után
arra járkált egész sután,
hisz nem volt rajta vad dísz, no!
Beosont, mint egy vaddisznó.

 - Szép városom, Kolozsvárom!
Álruhámban alig várom! -
de nem vitte most porosz ló,
s nem ismerte a poroszló.

 - Ácsi legény, nagy tan: ácsi!
Parancsom van nagytanácsi!
Itt nem folyik tej, méz, hah, vaj!
Csak favágás lesz nem Hawaii!

Beléverte elég hamar
a bírói korbács, ha mar,
s meló lett még ott napestig.
 - Hogy jutok így el, na, Pestig?!

Nagy királyunk sóhaja száll
verítéktől só haja szál
(a) végén, de jelölt fák ott,
hol mondott jónéhány fuck-ot.

De másnap jött a jogállam
királyként, s mint egy jó gála-
műsorban: Rex igazat tett,
megtorlatott a rút gaztett.

 - Hej, te rossz, prosztó poroszló!
Itt poroszkál a porosz ló!
Ám téged vár a kaloda,
záratlak most okkal oda!

Téged pedig álnok bíró,
ki becsülettel nem bír, oh!
Vár a frissen ácsolt bitó,
egyfajta jogot csorbító!

(2009. Szilveszter)