:
Zöld között maradt a barna, régi nád
és az ég..., ahogy Tibink lefestené:
kenve sárga, s kenve benne annyi kék,
hogy remeg ma minden árva délibáb.
Töltöget belém elég erőt a táj,
s bírja gépem is, pedig van itt kanyar
hegyre fel, no, meg le is nagyot kavar,
jó ez így, de még a jó kicsit ma fáj.
Mert a gyógyszerünk, amit vakon szedünk,
ott maradt az asztalon: sorok között,
míg a messzeség megint nyeregbe ült.
Most az érzelem, ha végre kérni jön,
kérelemre helyt adok, ...miként nekünk:
egy teraszka tágas árnya délidőn.
(94 szó a szövegben) (1019 olvasás)