Hej, Tesóm, apád után az őszi kert, nem úgy felejt,
mint, ahogy nekem segít az olvadás a tél után,
meg..., tudod, ma is velem megint, megint az árva lány,
szürkekék idők helyett, hej… Újra írhatok neked.

Hej, Tesóm, az alma szirma szórja már a zöld szelet!
Fákra, látod? Újra van madár, madárra várt a táj,
és megint gyerek lehetsz, ha néha füttyre áll a száj,
bár a színre nyílt világ alatt a múlt marad veled.

Nézd, a földem egyre szebb, no és az életem se gyász,
más a fontosabb, a szép, a jó, a sárga kisvirág,
mind, amit tavasz terít, de majd a széna színe vár.

És a morc diófaágra száll a pille napsugár,
mert a kert alatt kapál a főkötős anyám, s a nyár,
most is itt vigyázva mindörökre, mindörökre már...