:
(A Holdfia írójának)
Túl a holtakon, mogorva szűzhavon,
zúzmarába hűlve már a régi nyár,
őrzi csendesen, halón a téli táj,
elveszett az orvul ellopott vagyon.
Jégezüst mezőn, akár a kopjafák,
álldogálnak ott: sivár bozótosok,
kis liget maradt, mi fél zsarátnokot,
s baltaél miatt lazább sorokba zár.
Múlt idők szaván szamártövis zörög,
lék mutat bezárva képeket, ha néz:
vaksi tószemén a ritka sás mögött.
Hó szitál megint, üres, kopár a fény,
nincs további út, az álom elszökött,
lépteim nyomát: temetni kész a szél.
(120 szó a szövegben) (1020 olvasás)