(Kajuk Gyulának)

Hej, Tesóm... a lomb nehéz a fán,
hull a szép, a jó, a sors szakad,
- míg padod felén a hely szabad -,
száll a dér, s gereblye kell ma már.

Dús halomba húzva súg a nyár,
bár borod kevés, de itt a korty,
s egy törött bagó a sufniból
nézi azt, mi még gyufára vár.

Fáj a szép, a jó, ne is tagadd!
Elveszett, de nem lehetsz szegény,
fojtja torkodat, de ez maradt,

...és a füst a bús Dunán henyél,
versed ég az őszi kék alatt:
sárga és piros juhar levél.