Városodba jár a megmaradt hitem,
hogyha séta/vár, az is veled legyen,
s kortalan szemünkbe néz a két világ,
fénybe fonja most a dzsámi ablakát.

Lépteink az óra ritmusát verik,
míg a Postavölgy után: csak elveszik.
Élvezem veled rövidke perceit,
fáj pedig, mi is lehetne emberibb..?

Szép a percnyi szép is és ez így kerek,
jambusos szonettet ír a rockered,
bár a kocsma és a sör ma is hideg,

míg a kéz a kézbe járt teret
fogja mind, mi napsütésbe zár veled,
mint a sárga kőfalat: piros leandered.