Csak úgy, helyetted is remegve nézem
a zárlatosra kapcsoló időt,
- ha esni kezd a hó, ha sír a nőd -,
s belül tudom, ki mondja azt ki: vége.

Hogy: "Érted?! Újra csak december, arra
nem is figyelsz, hogy itt sosincs Karácsony?"
Azért... beszélni kéne, fáj. Nagyon.
(Kezem simulna még aranyhajadra.)

De nem marad, csak egy rövid szonett
a blokkra írva, alkohol helyett,
fizetni is ma kell, ha így szeretsz.

S a hóviharra én magam vagyok,
simítva hangtalanra tegnapot:
fenyőre lóg a méla angyalod.