Járatott bakancs alatt a puszta kő,
morzsolódik, omlik, és a hegy mögött
múltba néz a szikla oldalán a zöld,
szőke lett, kalászmelír a szép idő.

Birka-forma fellegek hasán az ég
már a bíborost fogadni kész, arany
száll fejünkre, bús keresztre, bár szakadt
szívem azt közölte: - Főni! Semmi vész.

Jó ez itt, ha zizzenő lesz egy szál
sárga szalmaszál a szájba', rágom,
s jár nekem, hogy erre senki sem jár.

Mert tücsök-zenét szitál a tájon
fű közé a szél, s ha vackolunk már:
álmom az, hogy álmodat vigyázom.