Magyarország legnagyobb terroristája III.

- Nézze, Pistabá, - kezdte Jutka, a pultoscsaj, - az előző történetét az IGAZI aranyhalakról, meg arról, hogy miket csinált a nagy merénylő: Matuska Karácsony… Na,ha tényleg komolyan venném, önként mehetnék a Lipótba!
- OPNI már a neve egy ideje, kedveském – hunyorított megértően a kártyások doyene. – Ha jól emlékszem egyébként is bezárták néhány éve. Ami nagy kár, mert néhány régóta kezelt, veszélyes beteg újra rászabadult a társadalomra. Szinte biztos vagyok benne, hogy régi osztálytársam, a legnagyobb hazai terrorista is köztük van és akcióba is lendült.
- Csak nem azt akarja mondani…? – döbbent meg a lány.
- De – bólintott az öreg. – Viszont kapar egy kicsit a torkom…
Jutka csúnyán nézett, de aztán csak töltött egy fröccsöt.
- Tessék! Csak aztán semmi cifrázás, meg mellébeszéd, azonnal térjen a tárgyra!
- Természetesen – húzta ki magát Pistabá, mint aki nem is érti a vádakat. – Szóval, miután az aranyhalas merénylete után azt terjesztették hivatalosan, hogy terv szerint így akarták ezt csinálni, nomeg április 4-én kitüntették a kártyázó őröket is, Matuska egyszerűen összeomlott. Utolsó világos pillanataiban még elrejtette a terveket és a különleges haltápot anyja Szaratov hűtőjének mélyhűtő rekeszében, mivel tudta, hogy az soha sem fog leolvadni, majd önként jelentkezett az Országos Ideg és Elmegyógyászati Intézetbe. Elmesélte az életét, mire azonnal felvették a zárt osztályra. Tudom, mert néhányszor meglátogattam szegényt.
- Tényleg olyan fura figurák vannak ott? Napóleon, meg ilyenek? – kíváncsiskodott a pultoscsaj.
- Hah! Még olyanabbak! Képzelje, Matuskával kezeltek ott egy igen kövér kis fickót, aki azt hangoztatta egész nap, hogy az ő receptjeiből készült süteményektől fogyni lehet! Hehe!
- Izé – ráncolta a pofikáját Jutka. – Mintha… Nane!
Pistabá fel se vette a közbevágást, tartotta magát a megfogadott, szikár tényközléshez: - …És ha jól tudom, szabadulásuk után közös céget alapítottak. Sok komoly helyre szállítottak be fogyókúrás ételeket. Matuska Karácsony anyagi helyzete rendeződött, így kissé érthetetlen, hogy a napokban miért költözött vissza az anyjához. Legalábbis elsőre. Úgy tűnik, a vér nem válik vízzé.
- Mi, hogy? – értetlenkedett a vöröske. - Már nem értek semmit!
- Azt viszont biztos ismeri, azt a mondást, hogy egy pohár bor vérré válik az emberben.
Ismerte.
Töltött.
- Ugye emlékszik még, kedveském, hogy hova rejtette a különleges, pszichotróp anyagokkal kezelt haltápot a merénylőnk? – kérdezte a kártyás.
- Izé, ha jól emlékszem a Szaratov hűtőbe, mert nem olvad le. Juj! Az anyja hűtőjébe!
- Okos lány, kár, hogy nem ultizik! – dicsérte meg Jutkát az öreg. – Sajnos úgy tűnik, cudar világ jön az országra, mert tegnap láttam ennek a két szabadult őrültnek a cégjelzésével ellátott autóját a Parlament hátsó bejáratánál.
- Jajistenem! A honatyák ma szavaznak! – csapta össze a kezét a lány. Felnézett az órára. - Késő! Megebédeltek! Bekapcsolom a rádiót!

…A pontos idő 15 óra. Híreket mondunk. Az Országgyűlés az ebédszünet után ellenszavazat nélkül elfogadta a terrorizmus ellenes, valamint a 24-26 centiméter átmérőjű pirosan zománcozott lábasok hungarikummá nyilvánításáról szóló, úgynevezett saláta-törvényt. A törvény nagy meglepetésre kitér még a patás állatok engedélyezett műköröm-színére, a Dél-Alföld esetleges gleccserolvadására, az óvodások napi egy órás kötelező salakmotor-oktatására, továbbá az általános szükségtelen-állapot bevezetésére…

(Na, most a vége!)