A bolygó...

Feri izgatottan olvasta a Nemzeti Horgász legfrissebb számát, Jutka rutinosan mosogatott, a kellemes nyári nap meg egyszerűen benézett a kocsma ablakán.
Aztán benézett egy bukósisakos fej , majd be is lépett a többi részével együtt.
- Hallo! – közölte, miközben a kesztyűjével és a sisakjával bajlódott.
- Helló! – mondta a pultoscsaj. – Mit adhatok?
- Alcoholvrij bier, gelieve! – mondta a férfi, akiről már mostanra kiderült, hogy elég koros. Szürke szakáll és lófarokba fogott ősz haj keretezte időmarta arcát.
- Na, ebből egy büdös kukkot se… Feri! Mit mondott a pacák? – vonta fel szépen szedett szemöldökét a lány.
- Asszem, valami alkoholosabb sört kért  – reagált a legújabb halrekordokon nyáladzó horgász.
- Na, az van! –bólintott az idegen felé Jutka. – Borsodi Bivaly, 6,5%-os.
És már töltött is. Belekóstolt a jövevény.
- Kóser? Alcoholvrij?
- Azaz! Jó ser! – helyeselt a pultos és még mutatta is: - Alkoholos, íííígy!
Az emberünk megnyugodott, megitta és elégedetten csettintett: - Wat een geveldige alcoholvrij bier!
- Feri! Ne olvass má! Mit hadovál a csávó? – kérdezte Jutka.
- Hááát… - vakarta a sörtehaját a kérdezett. – Valami egészen elbaltázott német dumát nyom, tudod, vannak ott olyan nyelvjárások, hogy még két szomszéd se érti egymást! – próbált óvatosan kihátrálni a tolmács szerepkörből. – De ha jól értettem tetszik neki a sör és kér még egyet!
Aztán még egy újabbat.
Meg még hat másikat.
Míg végül elmosolyodott az idegen, tett néhány lépést a biliárdasztal irányába és közölte: - Ik houd van BUKAREST!!!
Majd összeesett és azonnal horkolni kezdett.
- Hoppácsak! Grubemájer bácsi! – emelte a hangját Jutka. – Beájult egy vendég!
Kissé kinyílt a kisszoba ajtaja, de az öreg nem látszódott, csak az hallatszott, hogy lever valami törékenyet.
-Afenébe! – kezdte. - Hát ez…?! Miért pont itt?! Ennek az embernek nem szabad itt lennie! Úton kell lennie! Jutka! Ez rettentően nagy baj, intézd azonnal, a költségeket állom! – mondta, majd becsapta az ajtót.
- Intézd azonnal?! – háborgott a lány. – Mégis mi vagyok én?! Feri! Te se olvassá má, mert helyzet van! Ha jól értettem az előbb, ennek a részeg németnek Bukaresten kéne lennie!
- Hogy a jó…! – csapta le az újságot a szólított. – Sokba fog ez neked kerülni, kislány!
Morgott, de azért nyomkodta a mobilját. –Szia, Blokk! Szolgálatban? Nem? Jó! Autómentőd? Remek! Hogy mit és hova? Háccö… Egy ájult németet, meg a motorját Bukarestre. Igen, jól értetted. Grubemájer bácsi fedezi. Igen. Hogy normaidőn belül itt leszel? Az mit…
Fékcsikorgás zárta le a beszélgetést, betódult a Blokk becenevű a kocsmába. Az összeesett motoroshoz lépett.
- Pupillareflex rendben, hm... pulzus rendben. – mormolta. – Minden út kómába vezet, nem igaz? Na, ne essetek kétségbe, holnapra kialussza, addig el is viszem a kies Bukarestre!
Tűzoltó fogással felnyalábolta a békésen szendergő testet, majd odaszólt Ferinek: - Gyere, a motorhoz ketten kellünk!
Öt perc után visszatért Feri.
Jutka szó nélkül tolt elé egy Unicumot és egy sört.
A férfi megenyhült és megvakarta a fejét: - Tudod, Jutka, az a helyzet, hogy nem is német volt ez az eltévedt világcsavargó. Megnéztem a rendszámát.
- Hát akkor mi?
- Holland.