[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 265
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 265


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: A Hold
Szerző: piroman - Piro M. Péter
(05-24-2016 @ 09:16 am)

:

A Hold

- Nem volt rossz ötlet ez a terasz, az öreg Grubemájeretől! – gyújtott rá az egyik ultis. – Mióta ez a hülye szabály van a dohányzásról, állandóan ki kell jönni a kocsmából. Itt meg…, - tárta szét a kezét, mintegy magához ölelve a szabad cigarettázás Mekkájaként a teraszt, - nem zavar senkit!
- Itt nem - bólintott Pistabá, a kártyások doyene. Aztán felbiccentett az éppen kelő teliholdra. –És ott sem. Csak veszélyes, ahogy apám is megtapasztalta, Isten nyugosztalja!
- Öhm. Ugye nem azt akarja mondani…
- De igen. Ott fekszik temetetlenül az én halott jóapám.
- Nanemá!
- ???
- Kontra!
Gyors lefolyású vita robbant ki az ultisok és a kibicelő Jenci között, az utóbbi rovására. Morogva elindult a tálca fröccsért. Ára van a történetnek, ezt már tudták, és ekkora bemondást még nem hallottak.
- Nézze, Pistabá! – kezdte a legifjabb. – Nagyjából ismerjük a Hold meghódításának a történetét, de sehol sincs a maga apjának a szerepe. Miért?
- Mert nem volt űrhajós.
- Hanem?
- Savanyító-mérnök volt Vecsésen.
Püff.
Felzümmögtek a neuron-csatlakozók a fejekben, hogy a kártyapartnerek megfejtsék a rejtélyt. Viszont még az ultiban edződött, bioszámítógépeknek minősülő agyak is csak egy nagy nullát produkáltak.
A legfiatalabb szólalt meg először és enyhén dühösen: - Talán kissé tájékozatlan vagyok, de úgy tudom, hogy a savanyítást és az asztrofizikát nem egy tanszéken oktatják!
- Bizony nem – emelte meg a poharát a mesélő. – Ez lett a veszte apámnak is.
- Pistabá! – szólt közbe nyűgösen Jenci. – Lenne olyan kedves és az éjszakai pincében bújócskázó négereknél kissé világosabban fogalmazni? És elmondani kábé az elejétől, kábé a végéig?!
- Jó – bólintott az öreg. – Az bizonyára rémlik önöknek, hogy a Szovjetek feladták a Hold-programjukat, Kennedy elnök meg öngyilkos lett Dallasban?
- Öngyil…?!
- Az. A többi púder. Oswald, CIA, FBI, miegymás. Egyszer majd ezt is elmesélem, de a lényeg a berlini fal.
- Arrgh…
- Az. Németország szétválasztásakor, ami 1961-re lett végleges a fallal, egy nem várt következménnyel szembesült az NSZK és az NDK.
- Mégpedig?
- A legfontosabb nemzeti eledelüket előállító rendszer egyik fele, jelesül az ültetvények az egyik oldalon maradtak, míg a feldolgozóüzemek a másikon.
- Kolbász? Krumpli? – próbálkoztak.
- Savanyú káposzta! – csapott a homlokára a legifjabb. – Vecsés! – toldotta meg vigyorogva, aztán elkomorult. – Bocs, Pistabá. Ez még csak a parti. Az ultijának még a színét se tudom.
- Úgy-úgy fiam. Hozz egy kis fröccsöt és lesz annak még színe is.
Hozott.
Kortyolt egyet a sumák kártyás, aztán folytatta: - A hidegháború forró időszakában nem hiányzott a nagyhatalmaknak, hogy az, mármint a drága pénzen megtervezett atomháború: egy savanyúkáposzta-lázadáson törjön ki. Így hát titokban összefogott a KGB és a CIA, hogy a lehető legközelebbi savanyító helyen kiépítsék a megfelelő kapacitást.
- Ez lett Vecsés! – kurjantott Jenci.
A többiek feddően néztek rá. Két „leosztással” ezelőtt tudták.
- Namost, - folytatta zavartalanul Pistabá, - bár apám, mint savanyító-mérnök ellenezte a szovjet és az amerikai technológia keverését, nem hallgattak rá. Felépítették a világ legnagyobb, csúcstechnológiás káposztasavanyítóját és mindenféle próbaüzemet mellőzve iszonyatos tömeggyártásba kezdtek. Persze, mindezt titokban, a teljesen hang és légszigetelt csarnoképületben. Két dologgal viszont nem számoltak.
- Igen?
- Az egyik: a még mindig aktív sztahanovista mozgalom.
- Ja, apám is az volt – bólintott az idősebb ultis. – Valami 200%-ra teljesített valamit és kapott is egy plecsnit.
- Itt sikerült felülmúlniuk kedves apukáját, - emelte fel az ujját az öreg, - méghozzá alaposan. 1400%-kal. Szegény apám hiába figyelmeztette őket. Egyik nap, amikor bizonyos félreérthetetlen jelekből rájött, hogy közel a katasztrófa, kiparancsolta az embereket és önfeláldozóan berohant egy gázálarcban a legbelső tartályokhoz.
- Gázálarcban?
- Igen. Ez a másik dolog. A káposzta savanyítása szén-dioxid fejlődéssel jár. Sok káposzta: sok szén-dioxid.
- És?!
- Még a NASA által fejlesztett savanyító-üzem se bírta a túlnyomást! Egyszerűen feltépte magát a beton aljzatról és egy hatalmas fizikai robbanást követően kirepült az űrbe!

(Még nincs vége!)





(609 szó a szövegben)    (221 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: piroman - Piro M. Péter | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds