A Hold II.

- Azta!
- Hátez…
- Öreg! – szólította meg vörösödő fejjel Jenci. – Azért ezt a kataklizmát, márminthogy kirobban Vecsésről egy komplett üzem a világűrbe, hát ezt még a hatvanas években sem lehetett eltitkolni! Biztos lett egy bazinagy kráter is! És a szemtanuk?!
- Nyugi, Jenci! – tette a karjára a kezét Pistabá. – Nem most volt. Az üzemet leírták selejtbe, fel se tűnt. Apámat törölték a lakónyilvántartásból, így hivatalosan is árva lehettem. Néhány embert kitüntettek az új horgásztó rekordidejű létesítéséért, a többit meg elvitték Recskre. Ennyike.
- És… és.. az üzem, meg az apja!
- Nos, apám mérnök ember volt, de izé…, mintha kissé berekedtem volna.
Értették. Jött a fröccs.
- Nohát, - törölte meg a száját, - apám kissé elájult a gyorsuláskor, mint ezt később mesélte anyámnak.
- Na, most aztán…
- ???
- Ne értetlenkedjenek, természetesen rádión keresztül!
- Ja, mert eltérítette a Szputnyikot!
- Eh! Ne viccelődjünk szaktársak! – kapta fel a vizet Pistabá. – Természetesen az üzemi rádiót  buherálta át jóapám és beállította a frekvenciát az otthoni Orionette készülékünkre! Így a vízállásjelentés közben – amit úgyse figyelt senki – tudott üzenni, ügyesen beépítve a szövegbe. Tudják maguk, hogy mit csinál az Ipoly Nógrádszakálnál?! Nougye!
- Jól van, na! Ne idegeskedjen, mert kiszárad! Inkább mesélje tovább!
- Rendben - enyhült meg a kártyások vezére. – Szóval, miután apám kiszámolta a röppályát, sikerült azt módosítania a megfelelő pontokon fúrt lyukakkal. Becélozta a Holdat. Hm?
- Argh. Semmi.
- Azért. Nehéz fizikai munkával átrendezte a savanyító-üzemet, úgy, hogy aránylag simán landolt az Asimov-kráterben. Hm?
- Arrgh! Izé, semmi!
- Azért. Szerencséje volt az öregemnek, mert pont addigra fogyott ki a szén-dioxid és a gázálarca is kezdett már eltömődni a mustármaggal és korianderrel. A leszállás után leadott egy nyílt vészhívást, amiben feltárta a helyzetét. Ezt vették az oroszok, meg az amcsik is, a következményeket már ecseteltem az elején.
- Igen, igen, - dörzsölgette a homlokát a betli-specialista. – a szovjetek letettek a holdutazásról, Kennedy meg…hm. Öngyilkos lett. De. De volt még egy lapja az asztrofizikáról, meg a dohányzásról is!
- Jól vágja a kolléga! – somolygott Pistabá, aztán elfelhősödött a tekintete. – Sajnos ez egyben tragédia is. Apám végtelen fegyelmezett és kötelességtudó ember volt. De az asztrofizikáról és úgy közelebbről a Holdról: nem sokat tudott. Csak örült, hogy épségben, egyben letette az üzemet és ezt megüzenhette a távoli Földre. 1963 novemberében. És bár évekig kihúzhatta volna savanyúkáposzta-diétán, - ez manapság is divatos  - a szenvedélye megölte ezt a precíz embert.
- Igen?
- Az üzenete végén az állt, hogy lazít egy kicsit.
- Igen?
- Nála ez azt jelentette, hogy előhúz egy talpas Kossuth cigarettát és elpöfékel vagy tíz percet. Tudják, ezt már csak gondolom, hogy így lehetett, mert mint említettem, végtelenül precíz volt. Bizonyára elővette a bal felső zsebéből a dobozt, amikor megakadhatott a szeme a dohányzást az egész üzem területén tiltó táblán.
- És?!
- Kiballagott lazítani a Hold légüres terébe.