| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Ismerkedési est
Szerző: piroman - Piro M. Péter
(07-21-2017 @ 12:52 pm)
:
(Ez a történet a képzelet szülötte. Minden hasonlóság megtörtént eseménnyel a véletlen műve.)
Az első éjszaka arra ébredtem, hogy taplószáraz a szám.
Nem tartottam csodának, a hellén alkoholok is aldehideket képeznek a gyomorsavval. Plusz szirtaki.
(A többség nagyon visszafogott volt a görögös ismerkedési esten. Én nem.)
Enyhén mámoros állapotban elbotorkáltam a hűtőig és ittam egy kis Diós ásványvizet. (Becsszóra, ez a neve.)
Na, ha már kissé felébredtem, betájoltam a nyitott erkélyajtót, hogy kint elszívjak egy cigit a lengedező éjben.
A feladat még ebben az állapotban se tűnt bonyolultnak, de nem számoltam a szúnyoghálóval.
Ő viszont figyelt és ügyes csapdát állított.
A semmiből csavarodott körém!
Aztán birkóztunk, mint egy Laokoón-csoport és a vesztem éreztem...,
...végül egy hatalmas reccsenéssel engedett a bestia, elértem a cigit, meg a gyújtót.
Ezek után – már csak önvédelmi okokból is – inkább elindultam a szoba bejárati ajtajához, nem kockáztatva a sötét ellenféllel történő újabb összecsapást.
Kitapogattam a kulcsot, kijutottam a szálló belső folyosójára.
- Na, itt jó lesz egy bagóra. – sóhajtottam, a görögök is pont leszarják a tiltótáblákat.
És Rómában, mint a rómaiak, hehe.
Rágyújtottam.
Ilyenkor tele van csenddel a ház.
Nincs fent senki, nem jár senki. Morpheusz kábulata takarja az alvókat…WTF?!
Csatt!
A huzat bevágta az ajtót mögöttem.
Egy kicsit gyorsabban kezdtem szívni a bagót, amikor hiába forgattam, rángattam azt a hülye ajtógombot.
Bizony, alaposan zárva volt.
Zeusz atyám! Miért kellett a viking Lokit baráti látogatásra hívni Olümposz környékére?!
Talán nem említettem még, hogy meztelenül szoktam aludni.
Némi kínos röhögés után, gyorsan józanodni kezdtem.
Szóval.
Semmi különösképp extra, de egy kék Camel és egy kis gázöngyújtó mégse ad tisztességes takarást.
Gyors tervkészítés.
A jobboldali szomszédban egy lengyel család. Három kislánnyal. Sikoltozás, rendőrség… eh! Ez passzolva.
A másikban egy kicsit idősebb magyar házaspár.
Kettővel mellettük ültem az este, még koccintottunk Gézával. Vagy Feri? Ez a névmemória… Mindegy, inkább ezt.
Kopogtam.
Jó alvókájuk volt.
Kicsit már dörömböltem.
Valaki a folyosó végén kinyitott egy ajtót, motyogott valamit, majd gyorsan becsukta. Kettőre.
Végre mocorgás a szobában, majd kiszólt egy ideges, női hang:
- Ki a fene az?!
- Péter. A szomszédból. Fontos lenne beszélnem Ferivel!
- Ilyenkor?! Te meg vagy húzatva, egyébként is Misinek hívják és alszik. Altatót vett be. Na, jóéjt!
- Várj! Legalább egy törülközőt nyújtsál már ki!
- Nemár, Péter! Neked nincs a szobádban? Hajnal háromkor?!
- Arrghh… Jó. Kizártam magam a kéróból tök pucéran. Kérlek…
- Tényleg?
(Ez már érdeklődőbben hangzott.)
- Tényleg. Lécci!
Kis motoszkálás után résnyire nyílt az ajtó, megjelent egy női kéz, benne egy kis törülközővel.
Valahogy magamra bűvészkedtem, de így is kissé frivol hatást kelthettem.
- Izé. Be tudnál engedni?
- Zsuzsa.
- Szóval, Zsuzsa. Be tudnál engedni?
- Miért?
- Hm. Hogy az erkélyetekről átmásszak az enyémre, Zsuzsa.
- Nincs valami ügyeletes szobaasszony pótkulccsal, vagy ilyesmi?
- Nincs. Holnaptól lesz csak. Beengedsz, Zsuzsa? Mi magyarok tartsunk már össze az idióta görög szállásadók ellen! Légy szíves!
- Hááát… ebben van valami, nekünk se működik a vízforraló… Mindjárt.
Motozás hallatszott a fürdőszobájuk irányából. Öt perc telhetett el, de nekem egy órának tűnt.
Nyílt az ajtó.
Remek nő!
- Gyere! – suttogta. – Halkan! Misi fel ne ébredjen!
Ránéztem.
A gyenge fényben is látszott, hogy megfésülködött és valami vadító parfümöt viselt, meg egy szexi hálóruhát.
Jézusmária! Ha tényleg felkel Misi, ezt az életben nem nagyarázzuk ki!
Lábujjhegyen lopakodtam a teraszuk felé. Ekkor a férje felhorkantott.
Ledermedtem, csak a pulzusom szökött az égbe.
De csak fordult egyet a párja és már szuszogott is tovább. Phű…
-Zsuzsa! – szóltam halkan. – Kinyitnád a szúnyoghálót?
- Csak told felfelé!
- Aha. Tehát csak ennyi…
Óvatosan megtettem, majd kiléptem a gyémántporos ég alá. Eddig oké!
Lenéztem az erkélyről.
Nem vagyok tériszonyos, de kissé megborzongtam.
- Zsuzsa! Én most két emelet magasságban átlépek a másfél méterre lévő saját erkélyemre! – jelentettem be, hogy ne legyen visszaút.
- Aha. – nyugtázta mögöttem. – Nem veszélyes ez?
- Khm. Veszélyes szakmát űzök.
- Kaszkadőr vagy?
- Nos, nem. Ha leesnék, kihívnád a mentőket?
- Persze. 104?
- Az hosszú lenne. Hívd a görögöket! Csak simán 100! Ja, és angolul beszélj!
- Az nem fog menni, csak Misi tud.
- Ha leestem, már nem gond, ébreszd fel nyugodtan…
Na, isten neki, fakereszt! Átdobtam a cigit, meg a gyújtót, véglegesítve a dolgokat.
Kissé remegő kézzel és lábbal kezdtem a tornamutatványba.
Ekkor egy szinttel feljebb kigyulladt egy lámpa.
Felnéztem.
Egy kissé loboncos női fej nézett vissza, érdeklődő arckifejezéssel.
Nos, a szabadság a kívánt tett megvalósulásának lehetősége, juthatott ekkor a törülközőm eszébe.
Meg az is, hogy a determinizmus ellentéte. Elhagyott hát, ellibegve az ambróziás éjszakába...
Nekem csak egy morgásra futotta, lendültem a túloldalra.
Felettem a borzaska beszaladt a szobájába.
Ennek se tetszett a valagam, vontam le a korai következtetést.
Nem baj! A jobb megvilágításban átjutottam az erkélyem külső korlátjához.
Szorítottam erősen.
De azért nagy bátran visszanéztem.
Zsuzsa is szorított, de ő a szívére tett kézzel. Milyen bájos és kedves hölgy!
Viszont a fenti kócos nagy facebook-span lehetett, mert azonnal megosztotta a hírt két szobatársnőjével.
Mindjárt ki is jöttek lájkolni egyet.
Így már négy nő nézhette kendőzetlen férfibájaimat.
Ebből három abban a meggyőződésben, hogy bizony, Misit felszarvazták.
Végre átjutottam!
Most már hülyeség lett volna besurrannom, mintha mi se történt volna, ezért elegánsan meghajoltam és elfújtam egy csókot Zsuzsa irányába.
- Köszönöm! – mondtam neki, de ez némi csalódást és mormogást váltott ki a három gráciában.
Na, legyen!
- Pszt! – intettem őket. – Felfelé is tudok mászni!
(798 szó a szövegben) (306 olvasás) 
|
[ Vissza: piroman - Piro M. Péter | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
