| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Hoppá! 2.
Szerző: piroman - Piro M. Péter
(06-04-2019 @ 12:05 pm)
:
- Nos, hölgyeim! Ez nem egy vaklárma lesz, úgy tűnik ez nyilvánvaló! - vakkantott hátra a szolgálatparancsnok.
- Ahogy elnézem, hm.., kábé az „évszakos” utcák lesznek - méregette a távoli füstfelhőt.
- Az lesz, baszics, a Nyár utca közepe felé! - nyugtázta Szpigipeti, miközben úgy dobta be
a 16 tonnás vasat egy jobbkanyarba, mint egy sportkocsit.
- Okés, figyelem! - fordult teljesen meg az ülésben a főhadnagy. - Srác! Keresd a tűzcsapot! Egy ott van valahol a nyomóskút mellett.
Kinyargalsz, megszereled, táplálást csinálsz, mire Szpigipeti röffenti a szivattyút, már készen is vagy! Vétel?
- Igen! - sápadt el egy az újonc. Hiszen ennyi idő alatt ez lehetetlen! A suliban nem is így tanították!
- Okés! Egyes!
- Parancs!
- Jössz velem légzőben, felderítünk! Hozzál térerőmérőt, mert itt sose lehet tudni, hogy honnan jön a delej. Kettes és hármas!
- Parancs!
- Lehúzzátok a gyorsbeavatkozót, légző élesben, jöttök velünk. Felderítés, oltás, ha van sérült, vagy
veszélyes anyag mi hozzuk ki az egyessel. Ti meg vigyáztok ránk!
***
- Sanyi! Barátom! Figyuzz, Jézusmáriaszentjózsef...
- Csavard már magad halkabbra! Elmondom mit fogunk csinálni, csak ne rinyálj! Jó esetben egy-két ficammal, vagy töréssel...
- Egykéttörés?! Nyakba-fejbe egy is elég! Csinálj valamit!
- Azt csinálom! Inkább tedd hasznossá magadat és oldozd le a ballasztot! Igen, igen azokat a kis zsákokat!
Laci remegő kézzel szedte le az első homokzsákot. Ledobta és új reménnyel nyúlt a következőhöz,
mert a vészesen süllyedő hőlégballon mintha egy pillanatra megemelkedett volna.
***
- Okés, ott a tűzcsapod, srác! Peti! Állj meg tőle egy tömlőhossznyira! A többi: ahogy mondtam!
- Főnök! Itt valami...
- Látom. Nem stimmel. Nem így szoktak viselkedni, általában összegyűlnek, most meg futnak szanaszét...
***
- Phű! Na, most már látni se látunk semmit ebben a felhőben! Most már tényleg az Úr kezében vagyunk!
- Ne mondjál már ilyeneket, én már komolyan berosáltam, Sanyi!
Laci idegesen rágta a szájszélét és a zsebeit kotorászta, mintha lenne ott valami megoldás.
- Mi...? Mi az isten segíthetne rajtunk?!
- Na, mondjuk az. Vagy egy 23 kilós gázpalack.
- Igen?! - forgatta a szemét Laci. - Igen?! Mennyi annak a cseredíja??!!
Őrült módon hadonászni kezdett a zsebéből előrántott pénzzel.
- Hoppá! Tízezer?! Itt van! Itt van, az istenit!
***
- Ne menjen be főparancsnok úr! - ugrott a főhadnagy elé elkínzott arccal egy kormos ruhájú cigány. - Nagy a veszély, azért fut mindenki!
A szolgálatparancsnok megtorpant az égő ház ajtaja előtt és felemelte a kezét, hogy megállítsa az embereit.
Ráförmedt az ijedten tébláboló romára: - Mi a veszély?! Ki vele!
- Hát..., hát...
- Ne hápogj, te szerencsétlen! Eltörlek, ahol a legvastagabb vagy! Mondjad emberül!
- Hát... bocsánat! Szóval... gázpalackot cserpákoztak...
- Micsodát?!
- Hajaj! Hallod ezt a hangot, főnök?!
- Igen! Vissza, vissza minde...
BUUUMM!!!
A robbanás mintha kitörölte volna a hangokat a világból és lelassította volna az időt.
A ház beomló tetején keresztül valami fémesen villanó tárgy húzott át, mint valami álombéli, furcsa rakéta.
***
- Jézusom! Mi volt ez?
- Valami robb... Hoppá! KAPD EL! Megfogtad?!
- Meeg...- nyöszörögte Laci. - Ösztönös volt, de most már segíts, mert forró!
- Oké, add ide azt a palackot! Ilyen nincs! Illetve van, rákötöm a gyorscsatlakozóra! Phű!
Na, most mondja valaki, hogy nincs isten! Megússzuk, megússzuk!
- Laci..., Lacikám! Olyan boldog va... Hoppá! Basszus. Elejtettem a tízezrest...
***
A detonációtól félsüket szolgpéká üvöltve rázogatta a szerencsétlen cigányt.
- Mi az anyátokat képzeltek ti?! Majdnem odalettünk a hülyeségetek miatt! Még jó, hogy csak az egyik robbant,
a másikat meg kilőtte a légnyomás... ami most nézem, de egyfüst alatt... Höhö... Hát ez..?
Elengedte a megkínzott embert és meggörnyedve nevetett.
Bár a házból nem sok maradt, de a tűz kialudt.
A robbanás szabályszerűen elfújta a lángokat, mint ahogy egy szülinapi gyertyán fújja el az ünnepelt.
- Okés! Visszaszerelés! - bődült el. - Srác! Legyen valami hasznod, vedd fel a jóember adatait!
Nagy Őrmester odaloholt egy formanyomtatvánnyal, meg egy jegyzetfüzettel.
- Név, lakcím? - kérdezte hivatalos modorban, aztán észrevette a könnyeket a kormos arcon.
- Jól van, ember, nyugi! Az a lényeg, hogy nem sérült meg senki! A többi meg pótolható.
- Hát ez nem annyira, tiszt úr.
- Izé... csak őrmester... - pirult el egy kissé az újonc.
Felnézett a földről a szerencsétlen ember és fölsóhajtott:
- Kifizettem a palacktöltést a Dezsőnek, azt vissza nem kérhetem.
Úgy lehet, talán az volt, amelyik elrepült a világból is, lehet...
Így viszont nem eszünk meleget a következő segélyig, mert ki adná vissza azt a pénzt?
Felnézett az égre és a feje fölött széttárta a kezeit.
- Ki fizetné vissza azt a tízezrest...? A jóisten?!...HOPPÁ!
(Vége.)
(699 szó a szövegben) (279 olvasás) 
|
[ Vissza: piroman - Piro M. Péter | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
