Cím: Hollywood
Szerző: piroman - Piro M. Péter
(06-17-2019 @ 01:22 pm)
:
- Én nem szólok neki, hogy induljunk már, én ugyan nem! - rázta a fejét a srác. - Biztos, hogy átharapná a torkomat!
- Jó, akkor szólok én, mielőtt éhen döglünk! Ez így nem mehet tovább! - csapott a combjára Páva.
Felállt a tűzoltóautó bordázott fellépőjéről és elszántan lépegetni kezdett. A többiek ültek tovább,
csak a tekintetükkel követték, ahogy bement a kormos tetejű, leégett házba.
Páva megtorpant egy pillanatra, amíg alkalmazkodott a szeme a félhomályhoz. Nem akart hasra esni valami félig égett lomban.
- Főnök! Izé..., Mázlis! Merre vagy? - kérdezett be sorba a romos szobákba.
- Hm? Itt, - jött a szomszéd helységből a válasz - ez lehetett a nappali.
Páva végre meglátta a szolgálatparancsnokát, ahogy az itt-ott még gőzölgő törmeléket turkálja egy vasvillával.
- Semmi és semmi... - motyogta közben - téves ez, bizony.
- Az, főnök! Az! Hát sejtettük! Csak gőz! - mutatott körbe. - Sajnáljuk, meghát kellemetlen, szóval, bocs!
- Mi van? - nézett fel értetlenül a szolgpéká.
- Hát izé. Ez. Hogy vissza kellett jönni, mert a bejelentő személy szerint visszagyulladt és füstöl is.
És ez neked máris egy rossz pont, írhatod a jelentést is... Pedig eloltottuk, el teljesen!
Páva széttárt karral, tenyérrel lefelé szemléltette, mintha lapogatott volna valamit.
- Csakhát reggel óta nem kajáltunk, és olyan éhes lett a srác, hogy már szédelgett, meg már igazándiból mi is,
úgyhogy nem dolgoztunk annyi vizet a végén rá, hogy teljesen visszahűljön, ezért aztán..., szóval... bocs még egyszer!
- Te miről hadoválsz? - nézett most már érdeklődve rá a főhadnagy.
- Kh. Szóval akkor nincs harag?
- Nincs, miért is lenne? Csak egy okoskodó bejelentő, meg lesz egy rövid jelentésem és passz. Sajnos.
- Sajnos?!
- Ehh, na jó! Gyerünk, ugorjunk be a faluba, vegyünk valami kaját a boltban! Amíg eszünk – és nem
riasztanak el – addig elmesélek valamit, lehet, hogy már régen el kellett volna...
***
- Az, hogy az ilyen "újragyulladós" eseteknél sokat tökölök, az nem azért van, mert félek egy jelentéstől – kezdte a magyarázatot a főhadnagy.
A többiek szorgalmasan tömték magukba a kenyeret és a nyers lecsókolbászt némi uborkával, de figyeltek.
- Szóval, - nyelte le a közben bekapott falatot Mázlis - szóval, talán a srác kivételével mindenki tudja, hogy
amikor még a megyeközpontban szolgáltam, mellette statisztaként is dolgoztam a filmgyárban.
- Ezt én is tu... - kezdett bele a srác, de a többiek lepisszegték. A főhadnagy viszont zavartalanul folytatta:
- Mivel a motortól a buszig mindenre van jogsim, gyakran személyesen kértek egy-egy alakításra. Nem
is tudjátok hány filmben láthattok a háttérben motorozva, vagy éppen egy kukás kocsit vezetve... - ábrándozott el.
Egyébként de. De tudták. Ha este tévét néztek és véletlenül egy ilyen filmet adtak, már percekkel a
háttérben játszódó nyúlfarknyi jelenet előtt gondosan felhívta rá a figyelmet.
- Jó kis pénz volt az, – sóhajtott – az "A" kategóriás hollywoodi filmek kiválóan fizettek…
Bólogatott egy kicsit, aztán teletömte a száját a csendes nosztalgiázás közben.
Közben a csapat végre jóllakott.
Szpidipeti még egy ásítást is elnyomott de óvatosan, nehogy azt higgye a főnöke, hogy untatja a sokadszor
elmondott sztorival. Csak azt nem értette, hogy kerül most ide ez az asztal és az a csizma...
- Sok fejest is megismertem, rendezőket, producereket, háát, némelyiknek van valami heppje,
de a legtöbb az jó fej, nem is olyan beképzeltek, mint gondolnátok - indította újra a történetet a szolgálatparancsnok.
- Node! A lényegre! Akkoriban egy ilyen eseménynél, mint ahol most voltunk, szóval ténylegesen is, és harmadszorra is visszagyulladt!
A többiek összenéztek és nem túl értelmes arccal. Kezdték elveszteni a fonalat. A főhadnagy nem.
Felélénkülve mesélt tovább:
- Persze, dühösek voltunk mi is, meg volt némi szégyenérzet, amíg meg nem találtuk őket...
- Őket???
- Jó, akkor még nem így mondtuk. Három, hosszúkás, tojás alakú bigyó volt... Hogy kerülhettek oda...?
Rejtély... Na, szóval azok gyújtották állandóan vissza az épületet! Tűzforróak voltak!
- Nemá, csak nem valami nukleáris bizbasz? - kérdezte Tóth főtörzs.
- Hah, nekünk is megfordult a fejünkben, gyorsan rámértünk az IH-95 –össel, de semmi!
- Akkor...?
- Akkor betettük mindhármat a hőtárolós edénybe és bevittük a parancsnokságra, mint corpus delictit.
Ne nézzél, srác! Bűnjel az, csak műveltebben. Na, szóval persze, hogy hétvége volt,
egyetlen nyakkendős nyolcórás se volt bent, úgyhogy levittük a cuccot a légópincébe, biztos, ami biztos alapon.
Gondoltuk, hogy majd hétfőn megmutatjuk valamelyik okostojásnak, de nem jött össze...
- Miért?
- Mert kikeltek.
- Az ég szerelmére, micsodák?! - kérdezte elkínzottan Szpidipeti.
- Inkább azt mondanám: kicsodák? Fogas, Karmos és Picúr. Így neveztük el később az ikreket, ha ez így
jogos, ennél a fajnál..., mármint talán a fészekalj az pontosabb...
- Főnök!
- Ja, igaz is. Hogy mik voltak? Egyből látszott: sárkányok!
- Na, ezt már!
- Lehetetlen...
- A mesében, ott!
A hitetlenkedő zűrzavart Szpigipeti vágta el azzal, hogy fölpattant és rámutatott a főnökére:
- Akkor az az eset... az nem volt véletlen! Az ionizációs füstérzékelők! A pofám leszakad... Srácok! Akkoriban
még az Alarm Kft.-nél dolgoztam! Tucatszám cseréltük abban az időben, a laktanyában az érzékelőket, mert megbolondult a rendszer!
- Úgy van, - biccentett Mázlis - bocs, de nem köthettük az orrotokra a dolgot. De volt más is...
Tudtuk, hogy csak ideig-óráig titkolhatjuk tűzokádó sárkányok jelenlétét a megyei tűzoltóság légópincéjében.
Aztán meg az etetésük is... Eh, szóval rizikós is volt, meg már a gatyánk is ráment, úgyhogy felhívtam Andyt, hogy érdekli-e?
- Milyen Andit? - kérdezte Peti gyanakodva.
- Milyen-milyet?! Hát Vajnát! Andy Vajnát.
- Na, nemá!
- Pedig demá! – kontrázott a főhadnagy - Mondtam, hogy minden fejest ismertem a filmiparból! El is jött
megnézni őket, aztán azt mondta, hogy „bármilyen árat hajlandó megfontolni”. Na, úgy is lett.
Megegyeztünk. Másnap már egy különlegesen szigetelt konténer utazott a jó öreg Hollywoodba.
- Azt akarod állítani, hogy...?
- Igen. Hollywoodnak vannak titkai - csücsörített a beavatottak arckifejezésével a főhadnagy - Ti tényleg
elhiszitek, hogy a látványos "A" kategóriás filmeknél minden csak CGI, meg digitális trükk?
A "Zs" kategóriánál talán..., na, mondjuk azokon látszik is! De a nagyok...
A srác lassan felállt, döbbentségében egy rövid ideig csak tátogni tudott, mire kijött belőle a hang:
- Azt... azt akarod mondani..., hogy már láthattuk is őket... filmen?!
A szolgpéká nyugodtan bólintott:
- Ja. Ha nézted a Trónok harcát.
(971 szó a szövegben) (247 olvasás) 
|
