Cím: Hollywood 2.
Szerző: piroman - Piro M. Péter
(06-26-2019 @ 12:06 pm)
:
(Jópár szolgálattal később.)
Kicsi Ricsi izgatottan bontogatta az egyik mikulás csomagot.
- Khm, - köszörülte meg a torkát a szolgálatparancsnok - talán meghagyhatnád még egy
pár percig, hogy megkapja a gyereked, ha nem gond...
- De gond az, főnök! - válaszolt a közel két méteres, mázsás súlyú darukezelő, a "Kicsi" Ricsi, a
parancsnokság állandó jellegű mikulása. – Kiderült, hogy magas a cukra szegénynek, úgyhogy ki
kell vizsgálni... így aztán inkább nem kockáztatok. Ah, gumicukor!
- Bocs, nem tudtam, sajnálom... Hűha, minjárt öt óra! Na, munkára! Itt a szakállad! De hova a francba raktam a vasvillát...?
***
Az ünnepség remekül sikerült.
A gyerekek verseltek, énekeltek, kerek szemekkel
néztek a hatalmas mikulásra, aki majdnem mindent tudott róluk.
A félelmetes krampusztól meg még mintha a tűzoltók is tartottak volna...
- Jól sikerült - nyugtázta később, sepregetés közben a srác. - De talán a fiad, - biccentett Szpidipeti felé -
szóval, a fiad mintha már gyanakodott volna.
- Hát, az lehet, - simította ki az íróasztalon a terítőt Peti - de szerintem azok a srácok, akik sokat jönnek a laktanyába... háát, hm.
- Azok a következőt gondolják, - vigyorgott közbe Páva, a kezében egy felmosó vödörrel - szóval, úgy
hápog, mint egy Kicsi Ricsi, úgy úszik, mint egy Kicsi Ricsi és úgy totyog, mint egy Kicsi Ricsi, akkor az: nem biztos, hogy a mikulás!
Felröhögtek.
- De ez ellen nincs mit tenni - sóhajtott Tóth főtörzs - adott a helyzet. Bár hallottam, hogy a megyei
parancsnokságon egyszer valódi rénszarvas is volt, még az orrát is megtrükközték valahogy, hogy világítson.
- Nemá!
- Demá - hagyta jóvá a szolgpékává visszavedlett krampusz. Megigazította a falon lógó centrifugál
szivattyú metszeti képét ábrázoló tablót, majd kiegészítette a mondókáját:
- Bizony, hogy volt. És a Mikulás tényleg mindent tudott.
- Oké, elhiszem! - mondta Páva - de egyszer volt kutyán Budavásár, mert vannak korlátozó tényezők!
És mutatta a pénz intézményes jelét a hüvelyk és mutatóujjával.
- Ja, az nem volt gond! - csippantott a szemével a főnök.
- Neem? A megyén valami másik dimenzióban számfejtenek?
- Azt nem mondtam - simogatta meg az állát a főhadnagy. - De emlékeztek még arra a légópincés ügyre?
Ahol a három sárkányt tartottuk? És amiket elpasszoltuk a hollywoodi filmeseknek?
Némi zavar támadt.
- Haha!
- Szerintem ott csúnyán átvertél bennü...
- Várjatok csak! Csak nem?!
- Nem is mondtad, hogy mit kértél értük Vajnától!
- Na, ő már nem tanúskodhat, isten nyugosztalja...
A zűrzavart a főnök felemelt kezének látványa csitította le:
- Emlékezzetek, mert én is emlékeztettem anno Andyt az ígéretére! Mármint, hogy "bármilyen árat hajlandó megfontolni".
- Főnök! Akkor te valódi hollywoodi színészeket kértél, meg egy idomított szarvast?! Nem semmi!
- Nem egészen. - mosolygott Mázlis főhadnagy - A fiam annyi volt akkoriban, mint Petié, ő is belépett a
gyanakvó korszakába, úgyhogy nem szimpla színészeket és szarvast kértem, hanem...
- ???
- Az igazit. Az igazi Mikulást. És Rudolfot.
(Vége.)
(446 szó a szövegben) (230 olvasás) 
|
