Cím: Két gyertya
Szerző: piroman - Piro M. Péter
(09-23-2019 @ 01:55 pm)
:
- Khm. Ne kapkodjunk, csak most értem ki! Kezdjük az elején! Akkor most egy kisgyerekről beszélünk, ami
ilyesforma, - emelte a derekáig a kezét a tűzoltóparancsnok - vagy egy kecskéről, ami ugyanekkora?
- Háát... - húzta fel szemöldökét a polgármester - hát, az a helyzet Lajos, hogy ellentmondóak a szemtanúk állításai.
Mondjuk a Gyagyás Gézát, azt egyből kihagynám ebből ugye, a legutóbb is az év fája szavazáson a gyöngytyúkot akarta jelölni, de...
- Hé! - vágott közbe a parancsnok, fenyegetően rámutatva az összegyűlt tömegből kiváló és
vehemensen közelítő idősebb asszonyságra – Álljon meg ott, mami! Maradjon a kordonon kívül!
- Jajaj! Nem én! Mi van, ha valamelyik onokám esett a lukba?! Mondtam én neked Jenő, a frász álljon beléd, hogy tömítsétek el!
- Persze! - replikázott a polgármester - Natura 2000-es, Borcsa! Ez az Ör-dög-lyuk, te...
- Felőlem az ördög segge, és lehet háromezres is!
- Befejezni! - emelte meg a hangját a tűzoltók főnöke. - Mindenki tegye a dolgát, mondom, ki mit csinál!
Maga hölgyem összeszedi az összes kölyköt a telepről, hogy megtudjuk hiányzik-e valamelyik, és ha igen, akkor melyik!
Ide elkél majd egy rendőr is, te, kolléga, papírt vigyél és köszönöm! Polgármester úr, te meg intézel ide nekünk vagy két rekesz
ásványvizet, kávét, meg némi szendvicset, mert ez bizony el fog húzódni! A másik rendőr kolléga meg
szerezzen már érvényt a kordonozásnak, ha kérhetném, csak a mentősök maradjanak! Rajta!
Így, hogy már nem egymással foglalkoztak, hirtelen céltudatos mozgásba kezdett mindenki.
A rendőr pedig felfújta magát, mint egy nagy kék pulyka és belekezdett az „Oszoljunk má, nincs itt
semmi látnivaló!” kezdetű népszerű, belügyi oratóriumba.
A parancsnok magához intette a rajparancsnokot.
- Páva..., khm, Papp törzsőrmester! Helyezzen már képbe, legyen szíves!
- Jelentem, a bejelentés alapján vagy egy kecske, vagy egy gyerek tűnt el az Ördög-lyukban. Mázlis...
izé, a főhadnagy úgy döntött, hogy a veszélyesebb opciót tekinti mérvadónak. Kicsi Ricsi...
vagyishát Farkas főtörzzsel lementek kötélbiztosítással.
- Így is kell, szabályszerű. Légzőkészülék?
Páva megrázta a fejét: - Nem mértünk veszélyes
anyagot, meg hát nem is igen férnének el a palackok miatt...
- Eh, - legyintett lemondóan az alezredes. - Egy sima gázálarc is több a semminél, mindenki tudja, hogy
észleltünk már itt nyomokban mérgező gázokat!
***
- Hogy áll a zseblámpád? - kérdezte Mázlis, mikor az utolsó, gyenge külső fénysugár is eltűnt a szemük elől.
- Bírja ez, főnök! Reggel vettem le a töltőről! De itt valami biztos, hogy megdöglött és a másodlagos
frissessége adja ezt a ordenáré... pfhű...
- Tartok tőle, hogy ez nem az - dörzsölte az orrát a szolgálatparancsnok.
- Hát akkor mi a kénköves?
- Na, pont az, népies nevén - sóhajtott a szolgpéká. - Szerintem kénhidrogén, olyan szagú, mint a kis sárkányok böfögése...
Hehe, már tudom honnan jöttek! Viszont... viszont ha ennyire érezzük, akkor sietnünk kell!
***
- Igaz - bólintott Páva bűnbánóan a az alezredes felé. - Egyszer én is itt voltam, meg ha jól emlékszem a B csoport,
hm, vagy kétszer. De semmi rendszer. Mintha a pokol kapuját nyitogatnák néha-néha, hahaha, elvégre Ördög-lyuk!
- Vulkáni utótevékenység lesz az, ne bohóckodjunk! Itt a környéken minden rendes gyógyfürdő abból él. Rádió?
Páva ismét a fejét rázta, tudta, hogy a parancsnok tisztában van a lehetőségekkel, hogy a barlangban
nincs térerő, csak a tehetetlensége nyomasztja.
***
- Láttam valami mozgást! Keh, krahh, ott, arra, főni! - mutatta a főtörzs.
- Biztosan, Ricsi? Tudod, a kénhidrogén...
- Phű! Ezt a büdöset már harapni lehet ugyan, de nem hallucináltam! Ott, arra!
(Ez direkt egy csapda, amit nekik állítottál.)
(Inkább csak egy helyzet...)
- Én viszont..., mintha hallottam volna valamit... – rázta meg a fejét Mázlis. - Vagy csak a visszhangok?
Mutasd csak, merre láttad?
(Már nem sok idejük maradt, a főnököm elégedett lesz.)
(Az enyém viszont nem. És pont ez a kettő. Bosszú?)
(Mondjuk... Túl sokat vigyáztál már rájuk... és a múzeumos szelence is a tiétek lett!)
- Most se, Ricsi?! Nem? A francba... Hopp, én is láttam valamit, de az nem gyerek volt!
***
A parancsnok a mobilján nézte meg az időt. Kettő perccel volt több, mint az előző nézésnél és néggyel több az azt megelőzőnél.
- Alezredes! Hé, alezredes! - jött egy papírlapot lobogtatva a gyerekszámolásra küldött rendőr. - Pipa!
- Khm?
- Úgy értve, hogy minden kölyök megvan és minden kecske is! Ez utóbbit én találtam ki, voltam az Agrártermelőnél, csak hogy tisztázzuk!
- Okos! - csücsörített a parancsnok, tudva, hogy ezt a jelzőt ritkán sütik el feléjük.
- Ah, köszönöm! Itt a lista! Itt vannak a gyerekek nevei, meg a kecskéké is... izé, a fülbiléta számuk.
Hiánytalan minden! - örömködött a rendőr.
A parancsnok biccentett, ahogy átvette a papírost, majd megfordult és sztentori hangon felbődült:
- Ide hozzám mindenki!
***
- Vacakol a lámpám... pedig, krahh... nyomasztó ez a lyuk...
- Az én lámpám is döglődik, a francba... üljünk le egy kicsit...
(Már jön a segítség.)
(De későn fog ideérni.)
- Most se, Ricsi? Nem?! Akkor már tényleg hallucinálok...
- Én viszont nem! - ugrott fel a nagydarab tűzoltó és elkapott valamit a sötétben.
(Folyt. köv.)
(779 szó a szövegben) (306 olvasás) 
|
