| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Életszagú gyakorlat 1.
Szerző: piroman - Piro M. Péter
(10-29-2019 @ 09:10 am)
:
- Na, hölgyeim, essünk neki, mint vak a poharat! Mert a parancsnok úr bár nincs itt, de morcos lesz, ha nem
tartjuk a napirendet. Azt meg nem szeretnénk, igaz? - tette fel a költőit Kovács, alias Mázlis főhadnagy.
Némi nemlegelős motyogás azért visszajött az állomány részéről. Ásítozva, vagy halkan beszélgetve foglalták el a helyüket a tanteremben.
Szürke egy kiképzési napnak indult ez a tűzoltóknak és aránylag jól passzolt a korán jött, borongós őszi időhöz.
- Tehát a mai menü: állattartó telepek tüzeinek oltása - folytatta a főhadnagy. - Szép, de kissé száraz anyag.
A srác majd felolvassa a szabályzat vonatkozó részét, én meg majd a végén kiegészítem életszagú... a francba!
A három hosszú csengőszó összriasztást jelent.
Ezt általában csak nagyon komoly eseményeknél alkalmazzák.
Ilyenkor minden vonulós ember és jármű két percen belül elhagyja a laktanyát és siet a baj irányába.
A tanterem felbolydult.
A főhadnagy a híradóügyeletre robogott, ahol az öreg törzszászlós éppen lerakta a telefont.
- Nyugi! - tépte ki a káreset felvételi lapot a tömbből, átnyújtva azt a főnökének. - Csak a parancsnok szórakoztat
minket egy ellenőrző gyakorlattal. Vigyázzatok majd kint a helyszínen, hogy hova léptek! - kacsintott kedélyesen.
- Rádiót a gyakorló egyesre állítsátok, a többi infó a papíron. Aztán tudod: életszagúan!
A feleannyi szolgálati idővel rendelkező szolgálatparancsnok lenyelte a poénkodást, inkább gyorsan megnézte a feltételezett káreset címét.
- Hogy a...
***
A Püspöki Agrártermelő Kft. nem örvendett a legjobb hírnévnek a környéken.
Volt néhány állandó jelzős szerkezete, amiből a legenyhébb egy tájszó, a „patrac” volt.
Az állattartó telepe még ezen belül is kirívó volt, de ennek a legenyhébb jelzője se tűrte a nyomdafestéket.
Ide szólt a riasztás.
A vonulás komor hangulatát némi ónos eső és északi szél fokozta.
- Ma, – kezdte az egyes beosztású Papp törzsőrmester, vagy más néven Páva – ma érezhetőt fogunk dobni a mosószerek nagyker forgalmán.
- Höhö, te ebben szakértőnek számítol! – csapta le a magas lasztit a sofőr, vagyis Szpidipeti.
Ami tulajdonképpen igaz is volt. ( Pár éve Papp törzs egy festékraktár tüzénél érdemelte ki a Páva nevet…, de az egy másik történet.)
- Nakérem! – fordult félig hátra a főhadnagy, hogy mindenkit lásson. – Ismerjük a parancsnok urat, igazi reneszánsz ember.
Tehát: komoly szarban lehetünk. Akár szó szerint is. Várhatóan lesz állatmentés, meg hogy ne unjuk salátásra magunkat,
mondjuk eltűnt juhászbojtár, vagy karbantartó keresése, talán valami mérgező anyag, permetszer,
meg még… a tök tudja… Tehát higgadtan! Átgondoltan! Matyi fiam!
- Parancs!
- Ti otthon mindenféle állatot tartotok, mint valami cirkusz. Van valami gyakorlati jó tanács a fiúknak?
- Hümm. Aminek szarva, vagy tülke van...
- Igen?
- Az inkább öklel. A többi elsodor, harap és rúg. Persze aminek szarva, vagy tülke van az is! Hümm... miután öklelt.
***
A telephely portájánál egy gumicsizmás, kék munkaruhás férfi tipródott a deresre váltó csapadéknak
és szélnek lehetőleg háttal fordulva. Amikor megérkezett a tűzoltócsapat, egy A/5-ös papírt emelt a szeméhez.
Mozgott a szája, ahogy olvasta magában.
A szolgálatparancsnok kiugrott a járműből és odasétált a fickóhoz.
- Adj isten! Maga a Helyi Szakember?
- Ho... Honnan tudja?!
- Abból a papírosból. Van a főnökünknek egy ilyen A/5-ös fikszációja és a szereposztásnál konzervatív jellegű.
Mindig kijelöl egy úgynevezett "Helyi Szakembert", aki korlátozott információkkal bír az eseményről. Na, felolvassa, vagy inkább ideadja?
- Nem!
- Melyik nem?
- Izé... Az az indokolatlanul tudálékos és hangos ember...
- Pontos leírás. Ő a parancsnok. Folytassa!
- Jaj, szóval ő! Azt mondta "én mondjam el, hogy én vagyok a Helyi Szakember és a juhakol kigyulladt és eltűnt a bojtár."
Aztán láttam, hogy egy permetszeres hordót begurít, az akolba, de azt mondta, hogy "ezt viszont nem látta, világos?!" Jaj!
- Nyugi! Én meg nem hallottam.
- Jaj... Szerencsére! Szóval értem én kérem, hogy a mi jól felfogott érdekünk ez a gyakorlat és ezt a főnöke
többször és jó hangosan el is ismételte, de könyörgöm! Ne engedjék ki a juhokat!
- Pedig az lesz, - vakarta meg az állát a szolgpéká - a Taktikai Szabályzat szerint egy istállótűznél nem pirítjuk
bele az állatokat a saját, izé... almukba.
***
- Okés, ide hozzám mindenki! - kezdte az eligazítást Mázlis. - Az egyes szer rááll a hidroglóbuszra! Alapvezetéket szerel,
osztó az épület előtt, egy sugár be, egy a tetőre! A kettes rááll a kútra, táplálást szerel, aztán jön állatot menteni!
A többiek: szintén zenész, kivéve a műszakist, ő életközelien elszimulálja, hogy elzárta a gázt meg a villanyt!
Aztán nem marad ki ő se a buliból! Kérdés, óhaj sóhaj, kérelem? Igen, Matyi?
- Baj lesz.
- Szerintem már van. Bővebben?
- Nagy baj lesz.
- Matyi fiam! Befújjalak WD 40-essel, vagy kikúszik belőled magától is?!
- A kosok.
- Ja, már említetted. Először öklel, aztán... a pontos sorrend talán mindegy is! Mindenki vigyázzon a valagára!
A főnök elvárja a szabályzatszerű, szakszerű, de azért értelemszerűen éasatöbbi, etcetera! Tehát: gyakorlatot megkezdeni, rajta!
(Folyt. köv.)
(756 szó a szövegben) (231 olvasás) 
|
[ Vissza: piroman - Piro M. Péter | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
