Sipiczli Pekengóczy kalandjai
Második szín (tulipiros) - Sipiczli Pekengóczy és a tv

Sipiczli Pekengóczy nagyon szeretett tv-t nézni. Állandóan bámulta a tv-t. Délutánonként, amikor a barátai elhívták az erdőbe gombát szedni vagy a vadméhek édes mézét keresni, mindig azt a kifogást találta ki, hogy ő bizony nem mehet, mert nézi a tv-t.

Sipiczli Pekengóczy barátai tudták, hogy Sipiczli Pekengóczynak szép, új színes tv-je van, de azt azért túlzásnak tartották, hogy Sipiczli Pekengóczy mindig csak a tv előtt ül, és azt bámulja.

Sipiczli Pekengóczy barátai kitalálták, hogy hogyan lehetne tévénéző barátjukat mégis kicsalogatni az erdőbe. Egy óvatlan pillanatban kikapcsolták a villanyóra-automatát - gondolták, hogyha nincs áram, akkor Sipiczli Pekengóczy nem tudja nézni a tv-t, és akkor kimegy velük az erdőbe gombát szedni vagy a vadméhek édes mézét keresni…

Kuncogva bújtak el Sipiczli Pekengóczy házának kapuja előtt: várták, mikor jön ki barátjuk a házból.

Bizony, a ház ajtaja csak nem akart kinyílni. Mikor már megunták a barátok a sok várakozást, bekiáltottak a házba az egyik nyitott ablakon:

- Sipiczli Pekengóczy! Gyere velünk az erdőbe gombát szedni vagy a vadméhek édes mézét gyűjteni!

Nagysokára megjelent Sipiczli Pekengóczy az ablakban, és csak ennyit mondott:

- Nem mehetek, mert nézem a tv-t.

Sipiczli Pekengóczy barátai ezen igen meglepődtek s megkérdezték tőle:

- Hogyan tudod nézni a tv-t, hiszen nincs is áram? - majd bölcsen hozzátették: - A tv villamos áram nélkül nem működik!

Sipiczli Pekengóczy nagyon meglepődött.

- Tényleg nem működik? - kérdezte.

A barátok erre mind benyomultak Sipiczli Pekengóczy házába, és meg akarták mutatni neki, hogy a tv nem működik, ha nincs villanyáram.

Meg is mutatták ezt barátjuknak, aki erre olyan szomorú lett, hogy annyira elkezdtek potyogni a könnyei, hogy a körülötte állók csupa könnyesek lettek.

Amikor a többiek közelebbről is szemügyre vették a tv-t, akkor döbbentek csak meg igazán.

- Sipiczli Pekengóczy, hogyan szoktad te nézni a tv-t, hiszen nincs is antennád, amivel az adást fogjad? - kérdezték.

Sipiczli Pekengóczy nem értette a dolgot, de fogta magát és leült egy fotelba a tv-vel szemben és csak ennyit mondott:

- Én mindig így nézem a tv-t. - Aztán hirtelen felugrott, és a fotel elé húzott egy kis zsámolyt, leült a fotelba és a kis zsámolyra feltette mindkét lábát, majd újra megszólalt: - Bár van, amikor így nézem, mert így kényelmesebb.

Bizony-bizony, Sipiczli Pekengóczy azért nem vette észre, hogy nincsen villanyáram a lakásban, mert ő mindig úgy nézte a tv-t, hogy egy fotelt vagy egy kényelmes karosszéket odahúzott elé, és "nézte a tv-t", de a készüléket sohasem kapcsolta be. Igaz, hogy látott a készüléken egy piros gombot, de nem volt bolond, hogy nyomogassa, hiszen tudta, hogy a piros szín az általában azt jelenti, hogy TILOS. Ő meg inkább nem kockáztatott. Örült az új tv-jének.

Sipiczli Pekengóczy barátai el sem tudták képzelni, hogy barátjuk hónapok óta így nézi a tv-t. Úgy meglepődtek ezen, hogy sorban leültek a kikapcsolt tv elé és ők is nézni kezdték.

- Szóval, te ezért nem jársz velünk az erdőbe gombát szedni vagy a vadméhek édes mézét gyűjteni, mert nézed a tv-t!

Sipiczli Pekengóczy ismét pityeregni kezdett, úgy mondta:

- Én nagyon szeretem nézni a tv-t, mert ahogy itt ülök, mindig eszembe jutnak érdekes dolgok, mindig eszembe jutnak olyan mesék és dalok, amelyeket még gyerekkoromban hallottam. Eszembe jutnak olyan tájak, amelyekről még a nagyszüleim meséltek. Én ezeken a dolgokon mindig sokáig gondolkodom, és akkor nagyon jóleső érzés fog el. Eszembe jutnak a régen elfelejtettnek hitt osztálytársaim, a rég nem látott ismerőseim. Eszembe jutnak azok a dolgok és emberek, amiket és akiket valaha nagyon szerettem. Bizony, én szeretem nézni a tv-t!

Pár hét múlva Sipiczli Pekengóczy barátai úgy gondolták, meglepik barátjukat névnapja alkalmából egy antennával.

Sipiczli Pekengóczy nagyon boldog volt.

Telt-múlt az idő, s mivel Sipiczli Pekengóczyt nem hívták barátai az erdőbe gombát szedni vagy a vadméhek édes mézét gyűjteni - hiszen úgy gondolták, hogy Sipiczli Pekengóczy most aztán tényleg folyton csak a tv-t nézi, de igazából -, ezért ő kereste meg a barátait.

- Menjünk az erdőbe gombát szedni vagy a vadméhek édes mézét gyűjteni! - mondta a többieknek Sipiczli Pekengóczy.

- Hogyhogy? Nem nézed már a tv-t? - kérdezték barátai Sipiczli Pekengóczyt.

- Nem! - válaszolt szomorúan Sipiczli Pekengóczy - Már nem szeretem nézni a tv-t, mert amióta megvan az antenna, azóta annyi műsort tud fogni a készülékem, hogy már alig igazodom el a csatornák között. A műsorok olyan gyorsan váltják egymást, hogy nem is tudom őket követni. Még gondolkodni sincs időm. Amióta megvan az antenna, azóta nem jutnak eszembe érdekes dolgok, nem jutnak eszembe a mesék és dalok, amelyeket még gyerekkoromban hallottam. Nem jutnak eszembe azok a tájak, amelyekről még a nagyszüleim meséltek. Nem jutnak eszembe a régi osztálytársaim, a rég nem látott ismerőseim. Nem jutnak eszembe azok a dolgok és emberek, amiket, akiket valaha nagyon szerettem.

Attól a naptól kezdve Sipiczli Pekengóczy mindig kijárt a barátaival az erdőbe gombát szedni vagy a vadméhek édes mézét gyűjteni. Sipiczli Pekengóczy a tv-jét kidobta, de az antennát megtartotta, hiszen azt a barátaitól a névnapjára kapta.

Ám a többiek sokszor észrevették, hogy barátjuk erdőbeli sétájuk közben néha el-elgondolkozva megy el egy szép gombatelep mellett, és észre sem veszi a vadméhek édes mézének illatát.