VALÓSÁG-VÍZIÓ

Az élet szép! – mondtátok annyian,
s én merengve vártam, hogy vezessen
valaki útjain,
röpítsen boldogan!

Az élet szép – reméltem, s álmodtam:
A valóság virrasztó perceit
ringattam képekben, 
s elhittem, vége van.

Nincs többé hazugság, nincs szenvedés,
se öldöklő háborúk… Vezeklő
koldusok markából
kivérző emberség

fogadott. Meghaltak a csillagok.
Sötétség ölel át, és szétszorít.
Érzem, hogy menni kell,
itt minden elromlott.

Egyedül kiáltok, s már nem tudom,
ki hallja, ki mondja, és ki tudja…
Mondjátok, hol vagyok?!
Magamat okolom.

Csak ültem egy ábrándos színpadon.
Szerepek osztódtak, s én hagytam, hogy
sodródjak tétlenül...
Börtönöm elhagyom.

Már nem látok, s nem hallok. Lebegés
tompítja könnyeim. Az álmokkal
elszálltak vágyaim.
Nincsenek kínjaim.

Az élet szép! Tárjátok titkait!
És tartsátok életben lélek-hű
utatok céljait…
Ég hasad, villámlik.

Mennydörgés üvölt a torz hiányba:
Pokolnak partjáról nincs visszaút!
Szabadíts Istenem
megtisztult világba.