:
SZÜLETÉSNAPODON
- Balázskámnak -
Ma sápadtan fordítom arcom
az esőszagú, reggeli ébredésbe.
Már az első lélegzet is úgy fáj,
mint akkor, azon a boldogságot
ígérő, hazug napon, huszonkét éve.
E beteg világ elől bújtatlak azóta,
s a nélküled-kényelem üreges
hiányába verem a józan észből
csiszolt lélek-szögek reál-üzenetét.
Szerelemből formálódott tested
a világnak csak egy torz valóság-kép,
mely mégis belőlem szakadt ki akkor
véres fájdalommal, azon a boldogságot
ígérő, hazug napon, huszonkét éve.
Akkor még nem tudhattam, hogy
hiábavaló küzdelmemnek leszel
örök lendületet adó, igaz értelme.
Másik két magzatom sötét árnyékaként
hordozod mosolyodban a szoros
összetartozásban rejlő, égető pokolt,
melynek tüzéből Isten üzenete kiált
mindannyiunk felé, hogy tékozló,
szeretetlen haragjaink elcsituljanak,
s magunkhoz öleljünk mindent,
mi valaha bennünk, s miértünk volt.
2013. szeptember 11.
(103 szó a szövegben) (513 olvasás)