Egyszer
úgy érints, mint egy üveggömböt,
mit ünnepkor dús fenyőág visel.
Tiszta csillogásom akkor majd
óvó pillantásodba rejtem el.

 

Egyszer
tenger legyél lágy hullámokkal,
vagy jókedvet tápláló napsütés.
Csókold rá arcomra a szépet,
mit letörölt a konok szenvedés.

 

Egyszer
majd színezd át nekem a földet.
Nem akarok látni több feketét.
Öltöztesd át lelkem is a fénybe,
ne legyen bennem többé szürkeség.