[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 180
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 180


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Adventi várakozás
Szerző: aranytk - Arany-Tóth Katalin
(12-04-2014 @ 10:15 am)

:

ADVENTI VÁRAKOZÁS

Bőröm alatt fészket rakott a várakozás.
Sötétség takarta be az ébrenlét zaját.
Nem látom a képmutató mosolyokban
meghúzódó gúnyt, nem éget közöny,
se árulás. Földalatti gyökérzet vagyok,
a tudat lassú lélegzése, örök megújulás.
Bátortalanul fogadom be a békességet.
Kegyes érintések ülnek telített vágyak
kormos mérlegén, libikóka-reménybe
fogódzva sóhajtom ki lét-szilánkjaim
– vérrel és könnyel szakad fel a kín.
Óceánok végtelen hatalma él bennem,
tükrözöm apály-dagály szimbiózisát.
Valóságomban illúziók festik színesre
a megrajzolt labirintusokat. Képkeret
tart össze lapokon hagyott barázdákat,
mélyedésükből reménység domborul.
Örömtelen kacagást visznek névtelen
messzeségbe a lángmadarak szárnyai.
A sikolytalan, riadt remegés, mint dér
lepte levél az ágon, tartja magányom.
Űzött hitem halkan hívogat a fényre.
Megállít, kérdez, jelez. Ősi akarat ez.
Ideje tettnek, az indulás szándékának,
a valamennyi örömnek, s valameddig
lenni akarásnak. Társas-játék az élet.
Halálig tartó utazás. Fék, és lendület
a kiteljesedéshez. Várok megfáradt,
lassan érkezőket, ölelek könnytelen
könnyezőket – hátat fordít a magány.
Kútját befedem csöndes törődéssel,
felidézem, s újra élem a pillantásban
parázsló szeretet szavak-nélküliségét,
kézfogások féltő szorításában őrzöm
az összetartozást. Az idő megfékezi
a haragot. Kibontja összecsomózott
szavainkból a jóízű, boldog nevetést,
hogy felszabadulhasson bélyegzett
terheink alól minden, mit elengedni
kell. Velem várakozik gyertyaillatú
adventi fohászban a megtisztulás…

 





(160 szó a szövegben)    (325 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: aranytk - Arany-Tóth Katalin | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds