[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 161
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 161


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Választalanul
Szerző: aranytk - Arany-Tóth Katalin
(02-01-2015 @ 04:46 pm)

:
VÁLASZTALANUL
 
Lassan széjjelfeszül az a képkeret,
mely közé beszorítanak a terek.
Lenyomataim görcsös faktúrákban
ülnek, s minden pillanatnak színe van.
Felül mindig a fekete. Pedig én
éjjelente szivárványról álmodom!
Úgy ölel, mint a legősibb hatalom.
 
Az estek csöndjébe fészkelem magam,
mint a hazatérő fecskék. A hajam
itt-ott ezüsttől fénylő – s míg takarom,
az idő gúnyosan pöröl, de hagyom.
Illattalan vágyat visz a képzelet,
a vándorló szavak kendőzetlenül
hullnak elém. Semmi nem írja felül
 
az ősi ösztönt. Előttem mély árok.
Mint a fák, egyenes derékkal állok.
E bősz dacot úgy elcsendesíteném!
Ám szelet, s vihart magam gerjesztek én.
Ó, de miként is lenne béke bennem,
mikor fák közt a fény is csak átoson.
Nem létező boldogságról álmodom.
 
Ki vagyok én, s mily titkok birtoklója?
A gondolat csak barázdáit rója…
és én már oly gyenge és fáradt vagyok.
Választalanul élek – úgy is halok.
Kinek lelke száll, boldog csak az lehet!
De hol van a szabadság, ki mondja meg?
A magány kimondatlanul is remeg.
 
Mikor a csönd szavak nélkül is beszél,
átkozott fegyvernek hallja mind, ki fél,
és bátornak csak az vallhatja magát,
ki át tudja lépni konok önmagát.
Közönségessé válni: örök teher.
Hol a szégyen a szívdobbanásba ver,
nincs ott már vigasz, és nincs új égi jel.
 




(176 szó a szövegben)    (322 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: aranytk - Arany-Tóth Katalin | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds