Tülekedjetek csak bátran!
A bőségre való éhség
bennetek vak és korlátlan.

 

Ösztönt tagad ma a szégyen.
Kár is tinéktek szavammal
régmúlt időket idéznem,

 

hiszen kor sincs, mi példaként
állna. Az Úr asztalára
is rádobnátok a mellényt,

 

mit testetekre szabott a
kapzsiság. S kacagtok önként,
dalolva. Sorsok taposta 

 

úri csizmák talpaival
mocskoljátok mind, ki maradt
- ki még itt maradt, magyar.