:
Arany-Tóth Katalin:
ÁLLÓKÉPEK
1.
A szavak
valahol kívül maradtak.
Csonkított emlékeinknél
guberál a közelgő tél,
s kéményfüstökbe rejti el,
mit egy-egy sóhaj felemel.
2.
A hiány
nehéz és hangtalan. Ahány
lázadás, annyi fék pihen,
vagy titkos jelképpel üzen.
A jól megtanult tagadás
hitünknek jólét árkot ás.
3.
A vágyak
szerelmet hazudva hálnak.
Remegő pillanatba lép
a szemhéjunk mögötti kép:
egybeforrt álom és való,
mint testen puha takaró.
4.
A csöndek
elém magvakként terültek,
s míg belőlük szedegettem
virágsziromnyi szükségem,
a kudarc, hogy tűrje a gúnyt,
gyönge levelek alá bújt.
5.
Az elme
tetteink örök fegyelme,
mégis merész és oktalan.
Kontrollt nélkülöző harcban
tüntet az önző létezés,
kardja álszent semmittevés.
(106 szó a szövegben) (283 olvasás)
