:
Arany-Tóth Katalin:
KÖNNYŰ, FEHÉR
Selyemvirágok szirmaiba zárlak,
hogy a jelenben örökké megmaradj.
Mielőtt a csöndek szélén hagynálak,
fejem alá puha, fehér párnát rakj:
édes álom ringasson, míg reám fagy
a sosem volt, édes gyönyör.
A hiány, így majd nem gyötör.
Ha majd a semmiből újra ébredek,
köntösöm is könnyű, hófehér legyen.
Belé bújva majd magamba rejtelek:
zsebemben nyugvó nélküled-tenyerem
barázdái mozdulatlan-szelíden
őriznek álmot, illatot,
mit az éj utánad hagyott.
(55 szó a szövegben) (232 olvasás)
