[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 183
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 183


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Szakadások
Szerző: aranytk - Arany-Tóth Katalin
(03-14-2017 @ 01:59 pm)

:
Arany-Tóth Katalin:
SZAKADÁSOK


Eltávolodott a csönd.
A szavak, mint omló búzaszemek.
Ki állíthatja meg az elme zuhatagát?
Törvény? Tisztesség?
Szerzett, vagy elemi juss?

A jelent múlttá darálja az időkerék,
ahogy majd mi is porrá leszünk.
Vágyaink még pillangót kergetnek
huzatos sikátorok téglái között,
de mi örökre hernyók maradunk.
Szállni csak szárnyakkal lehet.

Utolérhetetlen sóhajokba
fúrja magát az ábránd,
s mert színház az egész világ,
a kényszerített mosoly
hamis pompa közé vegyül.
Lemosható díszlet mögött lélegzik
a titkolt lélek-nyomor,
és naplementés rózsacsokrokba
rothad a szavatosságát vesztett,
naiv romantika.

*

Szemben állunk egymással:
gazdag és vagyontalan,
dolgos és dologtalan,
boldog és boldogtalan.
Hazugok bűnös ölelésébe
fullad az ígéretszomj.

Már felmarta arcunkat a könny.
Cserepes árkokat kozmetikáznak
szemérmesen a gyarapodó ráncok,
de a szarkaláb nem függönyözhető.
Szavak diszharmóniájában vergődve,
minden cselekvést oly mozdulatlan
erő ural, ahogy az ereszből csöppenő
esővizet bénítja a dermesztő fagy.

*

Maradék imádságom
már nem magamért térdel.
Elébem sosem futott
lélekszakadva az esély.
Nem a tatarozott templomok
lépcsőjén lépkednek lábaim.
A templom, magam vagyok.
A hit mélyebb a divatnál,
örökebb az emberi létnél.
A hit: gyökér.

*

Nincs aljasabb a gyűlöletnél,
és nincs ártóbb, mint a közöny.
Jelképekbe temetem stáció-tükrök
széthullott szilánkjait:
a sosem volt akaratból
szőhető tiszta jövőt,
a sosem volt bizalomra építhető
önzés bűnös maradványait,
a sosem volt tervek lendületébe
sorvadt kéznyújtásokat.

*

Egyedül vagyok.
Mint ti is, mindannyian.
Nincs más irány, csak amit látok.
Csak felfelé vezet az út.
Nincs más kiút.

Vak vagyok és béna.
Mint ti is, mindannyian.
Menekülünk egy látszatvilágba,
ahol a most hatalma öl,
s ahol a magány nem égető máglya,
csak sok parázs olykor egymásba hevül.

Isten irgalmazzon nekünk.






(299 szó a szövegben)    (236 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: aranytk - Arany-Tóth Katalin | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.63 Seconds