:
Arany-Tóth Katalin:
MAGAMNAK
Nem az elmúlástól félek.
Attól, amit a múlt véres
tintával a sorsommá írt.
Nem a közeledő fény bánt,
csak a puszta lét, amelyben
közelről éltem meg a kínt.
Nem az úttól vagyok fáradt,
csak attól, amit az élet
lépteimbe elém sodort.
Nem tagadom hibáimat,
de szégyellem minden tettem,
mit hiányom bűnné koholt.
Nem. Nem a fájdalom nehéz.
A szív gyengesége csupán.
Elbírni, hogy e küzdésben
boldogságból alig jutott,
s úgy érkezem majd a csöndbe,
ki csak futott vágya után.
(89 szó a szövegben) (199 olvasás)
