Cím: Igaz szerelem
Szerző: ballalaci - Balla László
(10-26-2008 @ 07:53 pm)
:
Tölgyfa kapu elé díszes hintó gördül,
Bakjáról a kocsis kolompjához pördül.
Kerítése magas, terméskőből rakva,
Elrejtve udvara, elrejtve a lakja.
Frissen épült klastrom, az búvik meg belül,
Kémlelő tekintet kertjébe nem kerül.
Foszlányok szűrődnek, zsoltárból, imából,
Vékony női hangok, egy elzárt világból.
Ki léphet be rajta? Csakis asszony, leány,
Falai közt élve, míg ideje lejár.
Maga választotta, vagy jelölt sorsára,
Feladva a múltját, az Urat szolgálva.
Topognak a lovak, türelmetlen várva,
Ám a hintóajtó meg sem moccan, zárva.
Izgatott a szolga, tanácstalan nézi,
Nyissa, vagy ne nyissa? Az életét féli.
Merthogy nem akárkik ülnek oda belül,
Erzsébet és Lajos, mind a kettő feszült.
Királynő és király, utolsó útjukon,
Szótlan merengenek a közös múltjukon.
***
Hány év is eltelt már, hány ezernyi óra,
Ami hátuk mögött első csókjuk óta.
Visegrádon történt, meleg nyári este,
Gyermeki szerelmük beteljesült estje.
Akkor megfogadták a csillagok alatt,
Szívük örökkön át a másiké marad.
Zsenge nyíló rügyet elkerülve a fagy,
Sarjadzó bimbajuk virágzásnak fakadt.
Fényes lakodalom a budai várban,
Forró ölelések a hitvesi ágyban.
Gólyamadár szállott, áldást hozva rájuk,
Bölcsőbe helyezve elsőszülött lányuk.
Katalinnak hívták, aztán jött Mária,
Utánuk Hedviggel, három kis grácia.
Boldog békés család, így teltek az évek,
Adva a szülőknek sok ezernyi szépet.
Egy, csak egy valamit nem adott meg Isten,
Pedig fohászkodtak hozzá igaz hitben.
Fiút, ki majd apját követi a trónon,
Fiút, ki népéhez utódjaként szóljon.
Ez a súlyos teher, Erzsébetet nyomva,
Lelkét feszegetve taszította romba.
Milyen nő is vagyok? Marcangolta magát,
Egyre ismételve önváddal telt szavát.
Majd egy szomorú nap Katalinnak lelke,
Elhagyta a Földet angyalszárnyon szelve.
Keserv, gönyű ütött tanyát a házukban,
Elkerülve egymást a közös gyászukban.
Lajos háborúit egyre siker hozta,
Honunk határait három tenger mosta.
Ott vágtatott elöl, nem félve a halált,
De az nem vitte el, mindig másra talált.
Erzsébet úgy döntött, elengedi férjét,
Hadd éljen szabadon, nem fékezve léptét,
Házasodjék újra, legyen fiú sarja,
Félre áll az útból, ne múlhassék rajta.
Kolostorba vonul, esküjét feloldva,
Érvényes frigyüket törvényesen bontva.
Oly sötétnek látta sorsának lapjait,
Imádsággal tölti bánatos napjait.
Lajos király szíve tusát vívott belül,
Szeretett hitvese tőle távol kerül.
Tisztelte asszonyát, tisztelte döntését,
Nem vágyta rányomni személyes önzését.
***
Erzsébet felnézett ura két szemébe,
Mily gyorsan lepergett élete egésze.
Mosolyt erőltetett szomorú arcára,
Leplet próbált húzni lelkének harcára.
Átkarolta férjét, nem hangzottak szavak,
Elhagyta a hintót, kis léptekkel haladt.
Fátyla mint lehullott, megeredt a könnye,
Patakként zubogva, potyogva a földre.
Nyílt a zárdakapu, árnyképe a nyelve,
Várta az érkezőt, hogy magába nyelje.
Benn a kocsi mélyén töprengett a férfi,
Szól hozzá még egyszer, maradásra kéri.
-Egyetlen szerelmem, gyönyörű virágom!
Itt hagynál magamra ezen a világon?
Értelmetlen legyen eztán minden percem,
Ami tenélküled, magányomban teljen?-
Megtorpant Erzsébet, majd folytatta léptét,
Szívéig hatolt el, az elhangzott kérés.
Elérte a határt, belépett a kertbe,
Apácák sorfala kíváncsian szemben.
Követte a király, megállt a vonalon,
Oda ő sem léphet, az másik hatalom.
Gyalázatot tenne, felindult hevében,
Szégyenfoltot hagyva szeplőtlen nevében.
-Nem vágyom utódot, hogyha ez az ára,
Többé úgysem néznék teutánad másra!
Együtt szőtt álmaink a semmibe veted,
Múltunkat, jövőnket céltalanná teszed!-
Ily sokat jelentek még mindig számára,
Szívét a jelenem hevíti, táplálja?
Hogy tehetném tönkre, taszítnám romlásba,
Gonoszul, mostohán hagynám a sorsára?
Most már visszafordult, felhajtotta fátylát,
Nem törődve azzal, mindannyian látják.
Arany fény szűrődött által a lombokon,
Felülkerekedve bún, borús gondokon.
Nekiindul a nő, gyorsította léptét,
Belül az apácák irigykedve nézték.
Kijő a főnővér, mi történt? Feleltek:
-Csodát láttunk anyám, egy igaz szerelmet!
Budapest, 2008.10.22
Balla László
(497 szó a szövegben) (965 olvasás) 
|
