Májusi anzix

Májusi orgonaillat, madárdal,
édes tavaszi zsongás,
illatok, ízei egy más világnak...
Fájdalmad téli jege messze-messze már;
a Golgotán lépteid súlya rajzot vont köréd,
ott fenn a Carmel hegyen láttad
a tengerben: ott élnek vágyaid tovább.
Egykoron, mikor felnéztél az égre,
a Ferenciek tere felé haladva
a templomban csend és néma áhítat,
óarany fényben láttad a hazát.
Biztál és hittél még:
eljön egy új, jobb világ.
Ekkor még szerelmet álmodott szíved,
lelkedben tavaszi fényességű
zene békét és nyugalmat hozott.
Újra beragyogja ablakodat a Nap.
Gondolatban, szívem csendben vár haza....
A puha, finom por ónezüstbe vonva
őriz mindent, mi kedves Neked.
Ujjaid, tekinteted "angyalainkon" pihen,
igéző szépsége csak pillanat.
Már nincs remény:
napok romjain halad holnapunk,
de egyszer, még lehullnak földre a csillagok.

Haifa, 2006. majus 30.