:
Felejthetetlen ez a bűvölet és káprázat
- meghitt kegyelemben -
örök fénybe fonta a szerelmet:
oly rövid időre, de mégis miénk lehetett
a Föld minden szépsége és kincse.
Szívünkben szent zsoltárok hangján
fogadtuk az egyetlent, a legdrágábbat:
gyermekünket.
Egymást átölelve meghatva néztük
ahogy mosolyodban felénk küldted
a téli égbolt kékjét -
kívül rekedt a fájdalom,
álommá szelidült a szép kép.
Eleven még ma is a perc:
Édesapád egy fahasábot tett a lobogó tűzre,
szeme fényében virágok pompáztak ezer színben,
és a nagyerdei fák mosolya rebbent...-
...örömkönnye tisztára mosta a lelket.
Visszavágyom azt az édes terhet,
egy szívben dobogott a lélek:
rólad, csak rólad szo'lt az élet.
Ma, születésed napján,
- immár harminc éve -
felzeng újra a hálaima érted.
Felnőtt a gyermek, benne élünk mi ketten, -
boldogan és örömtől megsebzetten.
Tiszta és jó vagy,
és az életed nagy ígéret.
Valahol, egy megsárgult lapon
a múltról kusza betűk mesélnek.
Márványba vésve ott a'll -
eljön...
"Egy kis idő és megláttok engem..."
Haifa, 2007. februar 16.
(158 szó a szövegben) (899 olvasás)
