Cím: Ünnep a Szentföldön Szerző: edami - Könyves Tóth Enikő (03-31-2007 @ 12:08 pm)
: Ünnep a Szentföldön
Shoshana Mironak ajánlom szeretettel
Éppen csak bontja sugarát a Nap, s lustán nyújtózik a tenger, őszi fénye követi örömünk, a parti sziklacsúcsok fehér habja alákúszik a mélybe, opálfénye mint Isten földi árnya nyugodt, méltósággal védve, óvón ölel.
Követnek virágzó cédrusok, leanderek, szemünk rebbenő gyemántcseppjein át kísér a szentek zenéje. Ma ember lehetsz - nem számkivetettje a létnek - érezzük halhatatlan a lélek a csend titkaival eggyé válunk örökre.
Hány éjszakán lopódzik még a felém ördöge a sötétnek: álmatlanul, fülemben zakatol a kín, siratva hazát, gyermeket, hol judások járnak falhoz lapulva, s felismerhetetlen rettegésben tartjak a népet, a büszke magyart, halálra ítélten.
Eltompult emlékeim ... egy régmúlt adventi este, hol szerelem virágzott; már csonka volt a gyertyaláng, imánk messze szállt, kezünk egymásba olvadt... Uram, mondd! Lesz-e holnap? Mi győzhet: a halál, vagy a születendő élet...
Már régen mindketten értjük, mit rejt a múlt. Te nem fáradsz már, lelked pihen boldogan a Hannukai Fényben. Veled a hit, a remény, a szeretetem. Én csillagvándorként meg tovabb kutatom az égen azt az egykori keserves, de boldog adventi éjjelt, mely akkor egyszer elhozta a csodát, az álmot.
Haifa, 2004. februar 4.
(170 szó a szövegben) (885 olvasás)
|