:
Köd nyomja a panelcsokrokat
falba ütközve minduntalan,
fénytelen, ritmustalan
szellemarcot öltve.
Rokkant gépjárművek
fogódzkodnak össze.
Rejtélyes a délelőtti éjszaka.
Rekedt rigó próbálgatja hangját,
etetőkben keres némi alamizsnát.
Fázik. Szenvedélyes
verőfényre vágyik,
de jön a madárinfluenza.
Köd mászik a csigaházba,
nyirkosabb, nyálasabb,
mint a rágógumi.
Szirom-roncsok szipognak
az illattalan kertekben
vézna levelekhez lapulva,
reszketve – nem segít még ez sem...
A mirelit virágok színe ködbe vész,
sápadt panelcsokrok szűkölnek
szebb, s szeretőbb életért.
(56 szó a szövegben) (915 olvasás)
