A tetők fölötti fürdőszobában,
szunnyadó hotelben reggelire vártam…
A kitakarózott pirítós kenyér
rég kihűlt. Tükörtojásom tenyerén
két harapás között megdermedt a szó.
Az órák téli lassúsága miatt
még későbben virradt. Vasutassztrájk-időt
pihentek a vonatok, s egyre több bért
követeltek, parttalanná vált a sztrájk.

Néztem a csapot a toalett előtt,
s egy díszszívet odafenn a fogason,
oly szomorúan lógott, karácsonytájt,
csak úgy magányosan, méltatlanságba
merülve. Azóta is foglalkozom
a gondolattal, hogy megírom,
egyszerűen fogom a felakasztott
szívet, leveszem s menekülök vele
a tavasz felé…eléd,
hol bizsereg két fűszál,
kacagnak a madarak,
s a tetők fölötti fürdőszobában
fekete gyászcsempék nem nyelik
el vágyam… tavaszt találó
háztetők fölött.

(2009-04-02)